Szülői értekezletre kell mennem! Most, hogy legyen? – a férjem nem tud hazajönni, nem engedi el a főnöke, az imént telefonált. Oldjam meg nélküle a dolgot. Mit csináljak a két lányunk, nem maradhat egyedül a lakásban, pláne olyan sokáig, míg egy szülői értekezlet tart. De, ahogy én már ismerem a lányom osztályfőnökét hát, ha belelendül a szövegelésbe se, vége se hossza. Arról nem is beszélve, hogy némelyik szülő azt hiszi, hogy az egész értekezlet csak az ő gyerekéről szól.
Mindenképpen el kell mennem a szülőire, én is kíváncsi vagyok a lányom fejlődésére. Arról nem is beszélve, hogy a szülői munkaközösségnek is tagja vagyok. Ott kell lennem! Nem soká itt az év vége, ilyenkor meg pláne nem hiányozhatok a szülőiről. Kíváncsiság is hajt, hogy milyen lesz a bizije az én örökmozgó lányomnak. Tudom, hogy nem a legrosszabb tanuló, esze is van, csak az ugribugri a mindene, akárcsak a húgának.
– Gyerekek megettétek az uzsonnát? – lakjatok jól! Ne veszekedjetek már megint. Ica add vissza a szalvétáját Irmának. – Nem adom, nekem kettő kell, a macikámnak is kell egy szalvéta. Ő is evett, zsíros a szája. – Ha, ha! – De igen is evett, mert éhes volt, punktum.
Amíg a gyerekek vitatkoztak az édesanya, felöltőzik.
– Mi tévő legyek már indulnom kéne!
Ki áll az ajtóba, néz‑néz, hátha egy mesebeli bébiszitter lepottyan az égből. Megvan kiállt fel hangosan, hát a szomszédot megkérem, igaz nem régen költöztek ide, nem is nagyon ismerem, csak úgy látásból néha‑néha a lépcsőházban találkoztunk. Fiatal pár, úgy láttam még nincs gyerekük, hátha szívesen vigyáznának a két rossz‑ csont lányaimra. Másfél órát csak kibírnának. Csak itthon legyenek!
– Becsöngetek, csak nem veszik szemtelenségnek, hogy ilyen szívességet kérek tőlük.
Az anyuka éppen a szomszéd csengőjét készül megnyomni, mikor a liftből kikandikál egy kopasz fej majd ezt követően, kilép a szomszédasszony férje Lajos, kommandós szolgálati ruhájában.
Az anyuka meglepődik, de leplezve zavarát, jó hangosan köszön.
– Jó napot Lajos, ilyen korán jön haza, épp most akartam becsöngetni magukhoz
– Hiába csöngetett volna, mert a feleségem még dolgozik. Én is csak a meccs miatt robogtam egy kicsivel korábban haza, még átöltözni sem volt időm. De mondja, miben segíthetek, miért ilyen izgatott.
– Jaj, kedves Lajos nagy bajban vagyok! Szülői értekezletre kell mennem és a férjemet, nem engedte el a főnöke, nincs aki a két lányomra, vigyázna! Irmára nem lehet Icát bízni, minduntalan összevesznek és verekednek. De, azért kilehet velük jönni egy kis türelmességgel.
– Én szívesen vigyázok rájuk, ha van TV-jük, mert a meccset nem szívesen engedném el.
– Ó ez nem gond, van nagy képernyős TV, azt nyugodtan nézheti, a lányokkal sem lesz sok gond. Ha szomjas, vagy éhes, a gyerekek kérnek valamit, frigóban megtalál mindent.
– Én vigyázhatok rájuk, ha hagynak meccset nézni!
– Nem lesz gond velük, meglátja.
– Végül is mindegy, hogy hol nézem a TV-t
Ezzel a kedves szomszéd beül a TV elé, és kényelmesen elhelyezkedik benne. A gyerekek játszani mennek a szobájukba.
– Lajos bácsi nézd csak! – Ugye az én Barbie babám szépen van felöltöztetve. Nem olyan ronda, mint Irma Barbieja.
– Nagyon szép a tied.
– Nem igazság, az enyémet meg sem nézted, pedig sokkal szebb, mint Icáé.
– Szép ez is, csak hagyatok meccset nézni. Akkor szóljatok, ha megéheztetek, vagy szomjasak vagytok, játszatok szépen. Nem soká hazajön a mamátok! Addig maradjatok csendben.
– Nem is igaz, sokáig fog tartani, azt mondta a mama.
– Akkor is menjetek játszani, engem a foci érdekel nem a Barbietok.
– Jó hagyunk ugye Irma, csak nem találjuk a Barbie WC-t segítenél megkeresni. Mielőtt elvisszük kirándulni, meg kell pisiltatni őket. Muszáj, minket is megpisiltet a mama mielőtt elmegyünk itthonról.
– Hagyjatok békén, inkább gyertek nézni a meccset, üljetek ide mellém, és csend legyen!
– Nem lehet a mama, azt mondta, játszunk a szobánkban!
–Akkor meg, mért nem játszótok odabent?
– Mert pisilni kell!
– Ott a WC! Nagy lányok vagytok, egyedül is tudtok már WC-re járni!
–Nekünk nem kell, a babáknak kell, addig nem vihetjük őket kirándulni.
– Ica nézd, csak ott van a szekrény tetején a baba bili. Jajos bácsi gyere, vedd le, végre megvan.
– Leveszem, ha nem zavartok többet, hagytok TV-t nézni. Te jó ég! Mi minden van itt a szekrény tetején, potyog a sok játék. Na végre megvan a baba bili. De most már csend legyen, ezzel Lajos, becsukja a gyerekszoba ajtaját. – Ne csukd be, mert félünk! – Jó akkor kinyitom. Újra kényelembe helyezi magát. Hú a fene egye meg, közben kaptunk egy gólt. Nagy kár, hogy nem láttam! – Látjátok, ez miattatok van.
– Lajos bácsi mi is éhesek vagyunk, a Barbiek már jó laktak, de mi sem mehetünk kirándulni éhesen, adjál enni és csomagoljál szendvicset a kiránduláshoz.
– Hová mentek ti? Sehova nem mentek!
– Csak játékból megyünk, de enni akkor is kell, a mama is mondta enni kell, még ha játékból mentek kirándulni, akkor is.
– Na, most már elég volt gyertek csak ide, álljatok oda a radiátor mellé. Most azt játsszuk, hogy maffiózók, bűnözök, vagytok! – mert engem nem hagytok focit nézni, ezért én most elfogtalak benneteket, és a radiátorhoz bilincselek. Ezzel leakasztotta a bilincset a derékszíjáról és a radiátor csövén átfűzve két leányzót egymáshoz bilincselte. Így ni, most végre csend lesz, és ne szipogjatok.
A két gyerek a radiátor mellé kuporodott eleinte viccnek vették, egy kicsit próbáltak még hangoskodni, ahogy a bilincs engedte, még ugráltak is, azután elcsendesedtek, meg se mertek mukkanni, de mivel Lajost ez kevésbé érdekelte csak a meccset figyelte nem volt mit tenniük csendben a földön ülve pityeregtek.
Egy kis idő elteltével kinyílt az előszoba ajtó. Az édesapa jött meg, és a szeme fent akadt, mikor meglátta lányait a radiátorhoz bilincselve.
– Hát ez meg mit jelent? Ahogy ezt kimondta, akkor vette észre, hogy a fotelban ül valaki. Egy gyors ugrással ott termett, és ekkor ismerte fel szomszédjukat, Lajost. Mi történik itt? Kérdezte felindulástól még idegesen.
Lajos kissé zavartan feltápászkodik, a fotelból köszönni próbál, de az apuka félbeszakítva ráförmed, ismételten kérdi. ‑ Mi a csuda történik itt? Maga, hogy kerül ide ?
– Á semmi, csak a kedves felesége kért meg, hogy vigyázzak a lányokra, mert neki szülői értekezletre kellett rohannia. Az ajtónk előtt akadtunk össze. Én megjöttem éppen, és vállaltam, ha a meccset is nézhetem!
– És a gyerekeim mért vannak megbilincselve? Micsoda dolog ez?
– Ja semmi az egész, csak nagyon virgoncok voltak, nem tudtam a focit nézni.
– Azonnal engedje el őket! ‑ Szegénykéim! Nem fáj semmitek?
– Papa de jó, hogy hazajöttél! Ez a csúnya bácsi menjen már haza.
– Megyek már, megyek. Így segítsen az ember a szomszédjának, még egy pohár sört sem kaptam! Pedig igazán rendes voltam…