Pösze varjú katona lett

(Esti mese felnőtteknek)

   Varjú ország határán, pösze katona állt a vártán. Fiatalon lett katona, így akarta apuka, anyuka. Tovább tanulni nem lehetett, mivel pöszén nevelkedett.
   ‑ Édes fiam, pösze Félix, légy katona! Annak tán jó leszel, kárognod ott nem sokat kell. A parancsokra csak bólogatsz, így jó katona maradhatsz. Ha apai jó tanácsomat betartod, még rangot is kaphatsz. Most repülj a hadnagy elé, hadd sorozzon a többi mellé!
   Sorozáson Varjú hadnagy feszeng az ágon, a következő Varjú csak várjon, várjon! A parancsnok egy nagyot iszik, a hangja ettől élesedik.
   ‑ Őrmester, most elkezdheti, károgjon egy kicsit odakinn!
   ‑ Félix önkéntes-jelölt, álljon egyenesen, ne billegjen, figyelje a hadnagyot, és károgjon jó nagyot! Krász – krász.
   ‑ Hát magának mi baja? Rekedt, mint a nyavalya! Így nem lehet katona! Honnan szalasztották ezt a fia-borját?
   ‑ Erdőhátról jöttem, kérem, ott éltem, azon a vidéken krász-krász.
   ‑ Anyja neve? Halljam végre! Ne szabódjon, mondja, kérem!
   ‑ Anyámnak Paula a neve, erre keresztelte Gólya atya a réten. Az apámnak nincsen helye, erdőhátán élő, hajléktalan lélek. Így születtem pöszének, kérem. Nevelő apám van, Flórián a neve; gyakran mondja: kár volt, kár, megcsalt az asszony, vége, a szerelem elmúlt régen. Anyám fészke megmaradt, kell a katona kalap, hogy valamiből megéljünk, s a fészkét is megvédjük.
    ‑ Pösze katonát nem avatunk, neked azért munkát adunk. Véded majd a határt, hogy ne bántsák a hazát. Ha idegen jön e tájra, kurjongass az erdőhátra! Jó katona lesz belőled, hisz a hazád itt, előtted. Esküt azért kell tenned, hogy az erdőt erőddel megvédjed. Mondd utánam: te kis mafla, én vagyok a Varjú-Szarka, kinek gyenge lett a hangja. De a hazát megvédem, az ellenséget széjjeltépem. A hazámhoz hű leszek, minden harcban részt veszek. Nem félek én semmitől, legkevésbé az éjszaka csendjétől. És most esküdj!
- Krász‑krász, esküszöm, esküszöm!
   - Hangosabban, te, butafajta, kinek anyja Varjú, s az édesapja Szarka. Így esküdni nem lehet, suttoghatsz otthon eleget! Itt légy hangos, kemény, remegjen bele az erdő, és a rét. Ébredjen fel minden madár, károgjon minden csőr-pár.
   ‑ Még egyszer mondd gyorsan, gyorsan, a hazámat megvédem mostan.
   ‑ Krász‑krász, mostan, mostan, megvédem gyorsan-gyorsan! Esküszöm apámra, kit sohasem láttam, csak mindig vártam, vártam. Esküszöm én magára a hadnagy úrra, s hazára. Krász‑krász, így jó leszek katonának? Vagy esküdjek tovább, és így védjem a hazát?
   Pösze Varjú mit tehetett, másnap őrségbe sietett. Egyenruhába feszített szegény, szolgálata egy kész regény! Alig állt egy száraz ágon, mely hajladozott minden áron. Dűlt ő jobbra, dűlt ő balra, a szél csak úgy nyalta-falta. Szolgálata nem volt játék, a munka dicséretére váljék.
   S ekkor jött egy Sas, aki pont feléje tart.
   - Ne állj elébem, te tarka-barka, úgy nézel ki, mint egy madárijesztő! Hitvány lélek, utam sietős, tőled nem félek! Józanodj ki minél előbb, ne dülöngj a vendég előtt!   
   Félixet meglepte az erélyes hang.
   ‑ Krász-krász! - rikácsolta, szárnyával az utat eltorlaszolta. Idegen ide be nem léphet, ne zavarja Varjú népet! Parancsom van, vegyem vérét, ki háborgatni meri békénk.
   ‑ Most hagyd abba, te kis balga, hangod olyan, mint egy lányé, nem olyan, mint egy katonáé! Útlevelem rendbe, be- repülhetek csendbe. Itt a szárnyam alól vedd ki, ha olvasni tudsz, akkor szedd ki! Ha nem, hát menj a pokolba, ne hozz szégyent a korodra! Engem vár a kedvesem, Varjú anyó, a szerelmem. Ajándékot viszek neki, ebben majd örömét leli. Özvegy lett szegény, a párja elhullt, nem volt remény.
   ‑ Krász-krász, hidd el, értem én ezt, de az ajándék érdekelne! Látnom kell azt, amit viszel! A tarisznyád domborodik, benne egy Pocok mozgolódik. Élő állat szállítása ily módon tilos! A tarisznyát itt hagyod, hazafelé megkapod!
   ‑ Ez lehetetlen, arra kérlek, a parancsnokot, hozd elébem!
   - Krász-krász, a hadnagy urat kérem! Parancsnok úr, mit tegyek? Egy Sas madár itt kesereg. A papírja oké, rendben. Csak a csomagja nincs csendben. Mocorog a Pocok, kit ajándéknak szántak, beengedjem, vagy reá vigyázzak?
   ‑ A szabályzat előírja, mit tegyél, aszerint cselekedjél!
   ‑ Jól van, jól van Sas úr, megértem a szerelmet, mely nagyúr! Eridj hát, vidd a Pockot, hadd örüljön Varjú asszony! De nem szeretném, hogy a fészkébe szállj, mert egy Sas és egy Varjú furcsa pár! Krász-krász…