2016 nyarán, a párizsi metrón utaztam egy kedves hölgy ismerősömmel,
Enikővel. Kellemes délelőtti órában. Nem volt tele a kocsink, amibe felszálltunk.
Így kényelmesen ülve beszélgetéssel töltöttük utazási időnket. A város egyik
leghosszabb vonalán, a 6-os metrón, mely a Nation végállomástól egész a CH. de
Gaulle Etoile-ig tart. Ez összesen 27 megálló.
A Dugommier megállónál arra lettünk figyelmesek, hogy valami hegedűből
származó hangfoszlányt érzékelt fülünk, mely egyre közelebb került hozzánk. A
mi magyar beszélgetésünkre szinte válaszként, egyszer csak felcsendült, most
már egész közelről a Monti csárdásból egy részlet, majd azt vettük észre, hogy
már a fülünkbe húzza egy cigány. Majd egy másik mulatós cigányzene, és egy
közismert operettzene következett.
A rögtönzött koncert után, tenyerét tartva végig sétált a kocsin. Egy mosolygós
középkorú cigány férfi, tiszta magyarsággal szép napot kívánt nekünk. Meglepetésünkkel
a zenész felé fordulva megköszöntük, a nagyon szépen eljátszott muzsikáját, természetes
a válasz mosolyunk mellé a pénztárcánk is megnyílt.
Ő udvariasan megköszönte. Majd szóba elegyedtünk vele.
– Első kérdésünk rögtön az volt,
hogy miért itt a párizsi metrón muzsikál, mért nem Budapesten szórakoztatja,
valamelyik étteremben a vendégeket? – Kérdésünk után, egy nagy sóhajt követve
elmondta, hogy Budapesten szívesen muzsikálna, de ma már a cigányzenére nincs
igény. – Nem tud megélni, abból a kevés lehetőségből, ami néha, néha adódik
számára. Neki családja van, amit el kell tartania.
– Hát igen Budapesten már nagyon
kevés olyan kávéház, cukrászda, hangulatos presszó, meghitt bár van, ha
egyáltalán van még ilyen, ahol az emberek egy kis ital mellett, jól érezhetik
magukat. – Nem beszélve a fiatal szerelmes párokról, akik egy kis andalító zene
mellett összebújva táncolhatnak, romantikázhatnak, tervezgethetik jövőjüket.
– Csak a vad, érthetetlen üvöltő
zene kell a mai fiatalságnak. – Mi cigányok ilyen zenét nem tudunk produkálni.
A hangulatos, félhomályos összebújó, vagy mulatni vágyó ember otthon ül, és azt
figyeli mikor is hall a TV-ben olyan zenét, amitől biztosítva van a füleinek
épsége. – A fülsüketítő, rángatózni vágyó érthetetlen rappzene rajongókkal mi
cigányok nem tudunk lépést tartani, nekünk
marad Párizs, ahol még az emberek
értékelik a mi zenénket, és szórakozni is vágynak – Elnézést, de másik megállónál
átszállunk egy másik szerelvényre. Viszontlátásra.
Mi is szívesen hallgattunk volna még egy kis magyaros cigányzenét.
Mi is szívesen hallgattunk volna még egy kis magyaros cigányzenét.