NEM HISZEM, ILYEN IS ELŐFORDUL?
A hétvégi vásárlásom
végeztével, kis kétkerekű bevásárlókocsival az 50-es villamos Szarvas téri
megállójához siettem. Hogy miért siettem, azt kérdezik? Roppant egyszerű a
válaszom, csak azért, mert a nyugdíjas sosem ér rá. Nekünk pihenésre ítélt
korosztálynak mindig akad tennivalója, ami sürgős legfontosabb. De mi
nyugdíjasok, ezt már megszoktuk. Sőt a vérünkben van.
De én nem sietek, ha elment
majd jön a másik. És milyen jól tettem, hogy hagytam elmenni, ezt a türelmetlen
50-est.
Egy kb. 5-6 perc után, a
felfelé vezető sínpályán kidugta fejét a sárga villamos. Én jól a hátsó ajtó
felé helyezkedtem, látva az egyre több várakozó utast. Pont előttem nyílt ki az
ajtó. Sokan igyekeztek leszállni. Én belekapaszkodva a bevásárlókocsimba fellépni
akartam, mikor nagy meglepetés ért. Egy leszállt fiatalos hölgy ajánlkozott,
hogy feladja a kétkerekűmet, már fogta is. Ezt hallva a mellette lévő férfi, egy
gyors mozdulattal elvette a nő kezéből a kétkerekűt és feltette a villamos
peronjára. Én utána szálltam fel. Hirtelen nem is tudtam kinek, kell,
megköszönöm ezt az udvarias gesztust. Lassan csukódni kezdett az ajtó, azonnal
reagálva a történetre, máris kiabálva köszöntem meg. Ők mosolyogtak én még
intettem egyet, mintha már régi ismerősök lennénk. Hazafelé azon kezdtem
gondolkozni, hogy egymáshoz tartozott a két ember, vagy csak így ismerkedtek
meg.
Egy azonban biztos, a jó
szándék mind a kettőjükben megvolt.
.