ALATTOMOS TŰZ
– Aztán holnap korán kelünk! Piacnap van. Nagy bevásárlást kell csinálni. Már mindenből kifogytam, nem tudok mit főzni! – panaszkodott Bözsi néni szomszédjának, Terusnak. Azt hiszem, a taligát viszem, mert gyümölcsöt is kell vennem. Pedig olyan fáradt vagyok, Teruskám!
– Fáradt, azt mitől, mikor egészéjjel alszol? Sose
panaszkodtál, hogy nem tudsz aludni.
– Á, csak azt hiszed, de mostanában valami nincs rendben
velem.
– Azt miért, mi van Bözsikém? Csak nem a férjed a ludas a
dologban?
– Nem ő jól alszik, túl jól is. Velem van valami, de
lehet, hogy csak a virágportól van. Hisz látod, majd egész napomat a dáliámmal
töltöm a kertben.
– Miért mit érzel Bözsikém?
– Van már annak két hete is tán, hajnalban mindig arra
ébredek, hogy valami zúg, vagy nem is tudom, talán duruzsol a padláson, aztán
időnként megreccsen, utána megint csend van.
– Képzelődsz szomszédasszony! És a férjednek mondtad már?
– Mondtam mondtam, de ő csak
alszik, a hortyogásától nem hall semmit. De az én fülem nem csal, valami rejtély
van itt a házunkban.
– A fiad sem hallja?
– Az még jobban alszik, mint az
apja.
– Biztos csak képzelődsz. Mi
zúgna, recsegne, a padláson?
– Hát ez az, ami nekem rejtély.
– Miért nem mész fel megnézni?
– Már fenn voltam, de nem
láttam, nem hallottam semmit.
– Mondom én, hogy te csak
képzelődsz, megártott a sok virágpor. Így ment ez napokig, Bözsi néni váltig
állította az igazát.
Egy kora délelőtti napon megtörtént a baj! A
ház tetőszerkezete hatalmas robajjal összedűlt, és pillanatok alatt lángokban
állt az a régimódi, de takaros, falusi ház.
Bözsi néni éppen hogy ki tudott futni az
udvarra, így szerencsére nem sérült meg. Hétköznap lévén rajta kívül senki sem
tartózkodott a házban. A falu utca népe hamarosan összeszaladt, előkerültek a
tűzoltók is, de mire oltani kezdték, már az egész ház romokban állt.
Bözsi néni lábai gyökeret eresztettek a kert
végében, a dáliái között.
– Istenem! Istenem! Mit
vétettem, hogy így büntetsz minket? Csak a könnyes szemén keresztül látta, hogy
a háza, a kis otthona a lángok martaléka lett.
A családot a szomszédok ideiglenesen
befogadták, míg a csendőrségi vizsgálat tartott. A biztosító addig nem
fizetett, míg megállapítást nem nyert, hogy mi okozta a tüzet.
Jöttek a faluból, jöttek a városból, jöttek a
megyétől. Mindenki a tűz okát vizsgálta. Napok múltak, hetek teltek. Bözsi néni
és családja hiába várta a biztosító kártérítését. Még szerencse, hogy a faluban
sokan ismerték és szerették őket.
A kertben álló nyári konyha nem sérült meg,
ott húzták meg magukat, az újraépítkezés reményében.
De az elmaradt! Mert egypár hónap elteltével,
arról értesítette őket a hatóság az ügyet lezártnak tekintik, mivel
megállapítást nyert, hogy a tüzet a kéménybe beépített gerendák okozták.
Túlmelegedtek, a forró tégláktól átizzottak, és bedűlt az egész. Oxigént kapott
a gerenda, és lángba borult az egész tető. A biztosító társaságnak nem áll
módjában kártérítést fizetni, mivel a házat szabálytalanul építették. A
szakértői és bírósági határozat ellen fellebbezés nincs.
A családot csak a jó szomszédok vigasztalása,
segítsége tartotta fenn. A fél falu részt vett a romok eltakarításában,
valamint a nyári konyha rendbetételében, hogy télen is lakható legyen.
Hiába fizették évtizedekig a biztosítást.
Sajnos a kis házukat, soha többé nem tudták
felépíteni. Csak Bözsi néni dáliái pompáztak gyönyörű színekben továbbra is.