Alapos ember
az, aki meggondol, megfonttól minden cselekedetét, megnéz mindent, jól
átgondolja vásárlásait. Nem hamarkodja el döntéseit, mindent szeretne
megérteni, okot, okozatot, okozatokat. Döntéseit kevésbé bánja meg, legyen az
apróság, vagy nagydolog.
Egy ilyen emberről
szól most ez a kis történet, amely lehet igaz is, meg kitalált is!
A helyszín
egy kis élelmiszer üzletecske, valahol a külváros szívében.
– Jó reggelt
kívánok, köszön az alapos ember, amikor belép a kis üzletbe.
– Jó reggelt
válaszol az eladó, kissé álmosan, úgy magyarosan maga elé meredve.
– Azt hittem
nincs itt, azért köszöntem ilyen hangosan, ahányszor jövök, mindig a
kisraktárában találom.
– A frászt
hozta rám akkorát kiabált, a betörők szoktak ekkorát köszönni, hogy a nagy
hangjukkal megfélemlítsék a pult mögött szorgoskodó eladót.
– A múlt
héten csak azért nem raboltak ki, mert előzőleg árut hoztak és üres volt a
kassza, a grízes liszt meg nem kellett a betörőknek.
– Mivel nem
vagyok betörő, sem csibész, adjon nekem egy doboz tejet, legyen szíves.
– Csak
homogénezett tejet tudok adni, azt is csak zacskóban.
– Milyen az? – Nem ismerem, nekem jó a legolcsóbb
tej is, tudja a cica benzint, azt szoktam inni.
– Tudom, tudom, de én nem iszom a tejet, és
így nem tudhatom, hogy a homogénezett tej milyen, de valószínű olyan, mint a
cica benzin csak ólommentesen. Pedig a vevők érdekében maga is ihatna! Mondja
ez a homo tej nem olyan, mint a kecsketej?
– Mit tudom én! – Nekem sem mondják, csak
hozzák. De kérem, csak van annyi jogom, hogy megtudjam milyen tejet akar nekem
eladni? – Igen, jóga az van, de értse meg, hogy csak zacskós homogénezett tejet
tudok adni. – Kéri, vagy nem kéri?
– Mondja,
nem kóstolhatnám meg, milyen a maga génezett teje? – Ha kifizeti, akkor igen. –
De mért fizessem ki, ha egyáltalán nem biztos, hogy ízlik a homoteje. Olyasmit,
hogy vásárolhatok, amiről azt sem tudom, hogy mit jelent?
– Volna
szíves elmagyarázni, hogy a maga gén teje mi is valójában?
– Az nem gén
tej, hanem homogénezett tej.
– Jó, jó, de
még mindig nem tudom, mi a fenét akar rám sózni?
– Egyáltalán
meglehet inni?
– Meg
bizony!
– Hát ezt
meg honnan tudja, ha soha nem iszik tejet?
– Mert ilyet
kapok a zacskózóból.
– Kitől kap
ilyet?
– Most
mondtam a zacskózótól. – Nem érti az úr?
– Az úr lehet, hogy érti odafent, de én itt
lent..., különben sem világos minek nekem homotej?
– Mert ugyebár a homo szerintem ember, gének
pedig, valami öröklési ügye a biológiának.
– Jól mondom fűszeres úr?
– Mert ha nem, szóljon csak bátran! Ugye
megérti, ha nem merek géntejet venni.
– Akkor ne vegyen!
– De hogy megyek haza tej nélkül?
– Mondja, maga nem a TSZ - ből hozatja a
tejet?
- De
igen, csak előbb elviszik a gyárba homogénezni.
– És maga nekem azt akarja eladni?
– Vegyen bátran, nézze meg, a zacskóra rá van
írva valami, olvassa el!
– Tényleg, de nem hoztam olvasó szemüveget,
csak a nagybetűket látom, de az is homályos, hogy homogénezett tej.
Az
alapos ember nézi, nézi, az elmosódott betűket még szemüveggel sem tudná
kiolvasni a nem olvasásra íródott sorokat.
– Most kéri
a tejet, vagy nem kéri?
– Hát azért
jöttem!
– Akkor meg
vigye!
– Szóval el
akarja adni nekem a génes tejét?
– amikor
nekem jók a génjeim, ezt a feleségem is tudja bizonyítani, aki szült nekem
három gyereket, két lányt és egy fiút. Ha ez kevés magának, akkor elmondhatom,
hogy a barátnőmnek is lett egy gyereke tőlem. De ezt az asszonynak nem kell
tudnia, mert a lelkem Terkája igen csak megneheztelne rám. Különben áldott jó
lélek,
– Egyszóval ad
nekem rendes tejet vagy nem? Mondtam már, hogy csak homogénezett tejem van.
– Szóval
nincs más?
– De van, na
látja, miért nem ezzel kezdte?
– Mert azt
tejpornak hívják!