IDŐTÖLTŐ
– Jó napot kívánok, tessék mondani, ez a munkaközvetítő?
– Igen ez, ha munkanélküli, akkor jó helyen ját!
– Jó helyen, Jó helyen! Akkor járnék jó helyen, ha nem ide
kéne jönnöm, hanem a klubba. De így is jó!
– itt adnak munkát?
– Mi közvetítünk munkát.
– Akkor nekem is közvetítenek?
– Igen! – ha van, akkor közvetítünk.
– Miért nincs mindig?
– Hát bizony nincs mindig.
– De, ha van, adnak munkát?
– Igen közvetítünk, hallja, de nehéz ember maga. Hányszor
mondjam, mi csak közvetítünk.
– Hát nem bánom közvetítsenek, így is jó, ha ragaszkodik a közvetítő
szóhoz..
– Van foglalkozása, Hány éves?
– Igen van, képzelje,
– Mondja be a nevét!
– Igenis a nevem Biliárdos Ákos az vagyok
– Akkor minek jön ide, egy Milliárdos?
– Munkáért, rosszul tetszet érteni, engem Biliárdos Ákosnak
hívnak, és 5o éves vagyok. – Tessék így írni a kartonra!
– Micsoda nevek vannak! – ilyet még nem hallottam.
– Mondja még egyszer, de most lassan, hogy tudjam írni!
– Hátha akarja, mondhatom. Egy el betűvel mondom és rövid o-val
Így, tessék írni.
– Na ez megvan. Mondja mikor született?
– Mindjárt kiszámítom. Most vagyok 50-éves. Igen pontosan
tudom. Mert a szomszédok is mondták, Ákos te megöregedtél! – úgy tudom az
emberek 50-év után öregszenek. – Ja mit is kérdezett? Igen megvan, ha ilyen
fontos elárulom 1964-ben.
– Na, végre! Mi a foglalkozása? Van egyáltalán? Ért valamihez?
– Kérem, én időtöltő vagyok!
– Netán benzinkutas?
– Dehogy kérem, én időtöltő vagyok Értem, de mit tölt, ha
nem benzint, vagy gázolajat.
– Ebből élek.
– Ilyen szakmát nem ismerünk!
– Elég baj az. Még ilyet. Hogyne lenne, kérem. Itt állok az
ablaknál, mint időtöltő.
– Na ne vicceljen, kérem, nem érek rá, mindjárt itt az ebédidőm.
Nem látja, mennyien vannak maga mögött!
– Igen látom, ők is töltik az idejüket, de én hívatásos
időtöltő vagyok.
– Ilyen szakmáról még nem hallottam. Mit csinálhat egy
időtöltő.
– Látom maga még nem elég képzett, megmagyarázom. Én mások
helyet töltőm az időt.
– Vicces ember, hogy érti ezt?
– Úgy kérem, hogy a kedves megrendelő, értesít, hogy az
SZTK-ban sokat kell várni. Ekkor lépek én szolgálatba, és máris ott vagyok, én
töltöm a megbízottam idejét, ő addig beül a fodrászához. Mielőtt rám kerülne a
sor telefonálok neki, hogy jöhet, már csak egy ember van előtte. De nem csak,
orvosnál állok sorban időpontért, hanem Elektromos műveknél, Telefon
ügyintézésnél, Földhivatalnál, APEH, Gázművek, bank, de még sorszámmért, is
gyakran előre küldenek. Én mindenütt ott vagyok. Ilyen megbízatásaim is voltak
már! Sorolhatnám még tovább, hogy mennyi helyen van szükség szolgálatomra.
Képzelje nem
régiben egy nő kuncsaftom, kérte, hogy menjek helyette, nagyáruház kisállat
kereskedésébe, mert mára várják a friss eledeleket. Tegnap kellett volna, de
még nem érkezett meg az árú. A szállítás megtörtént, rögtön telefonáljak, addig
ő elszalad a barátnőjéhez, egy fontos megbeszélésre. Oda sajnos nem küldtek, pedig
nagyon szépasszony a barátnője.
– Mondja, akkor most mit keres itt? Akinek ilyen jó dolga van az mit akar
Munkaközvetítőben?
– Gondoltam itt is olyan sokan várnak, és kevés az idejük!
Hátha ajánlanak egy kis munkát! Meg
aztán a múlt esetben kétszer is elaludtam. Mire odaért az ügyfelem bezárt az
üzlet. A mai napig nem értem, pedig végkiárusítás volt. Mint később megtudtam
mindent, eladtak és hamar bezártak. Hát most ezért vagyok itt!
– Jó rendben! Nyugodtan menjen haza, időnként nézzen be
hozzánk, ha lesz valami magának való munka, félretesszük.
– Köszönöm. De a lakáscímemet nem is írta fel.
– Mondanám: Bimbó úti sétány 192 természetesen Rózsadomb,
ahogy tetszik mondani. Te jó ég még Budáról is idejárnak munkáért! De most
akkor, hogy is van ez? Én magam helyet töltőm itt az időmet, és ki fogja ezt
nekem megfizetni? – Tán maguk?
Bp. 2015