Mákos kalács

                            MÁKOS KALÁCS

Ezt a kis történetet le kell, hogy írjam, okulásul a kezdő süteménykészítőknek.
Kedves olvasóim! Képzeljék csak el, mennyire szerethetem én a mákos kalácsot, ha vállalkoztam annak elkészítésére. Én akinek semmi érzéke sincs, az ilyesfajta tészták elkészítéséhez. Itt az alkalom közeledik a Karácsony, meg fogom magam lepni mákos kaláccsal. Majd én megmutatom, hogy igenis én is tudok sütni. Különben is mióta özvegy vagyok, nem ettem, ilyen kalácsot. Mindent bevásároltam, ami csak kell, ilyen nagy elhatározáshoz.
Eljött a sütés napja! Már reggel bekapcsoltam a sütőmet, hogy ne hidegen fogadja a tésztámat.
Mikor mindennel készen voltam. Szépen behelyeztem a tepsibe, és a meleg sütőbe tettem. Feleségem is így készítette egypár évvel ezelőtt. Kényelmesen leültem a konyhai hokedlira és tátott szájjal vártam. Közben arra gondoltam, hogy a szomszédomat is megkínálom, ha már úgyis eldicsekedtem vele, hogy mi sül a tepsiben.
Vártam, vártam egyre türelmetlenebbül, mikor is azt vettem észre, hogy a tésztám a sütőajtó mellet kezdett kifolyni. Hát ez meg mi? – tán nem bírja a meleget, hűvösre vágyik. S a tészta egyre jobban csak tülekedett kifelé. Már az ajtó körül körben jött ki, aztán egy csapódás ajtó is ki vágódott. A tészta meg csak jött, már a konyha kövön volt, s látom, hogy a tepsim egyre üresebb. Te jó ég! Mi ez? Talán csak nem az a baj, hogy tizenöt dekaélesztőt gyúrtam a tésztába, de hát ezt azért csináltam, hogy jó magas legyen a mákos kalácsom, de ennyire? – most a konyha kövön landolva, nyúlik sületlenül.
Hát nagyon elkeseredtem, takarítás közben, mit is mondok a szomszédomnak?
Elkeseredésemben arra gondoltam, megnősülök, igen megnősülök! De másnap reggelre, arra ébredtem, hogy mégse nősülök, inkább nem teszek a mákos kalácsba élesztőt.