MÁKOS KALÁCS
Ezt a kis történetet le kell, hogy írjam, okulásul a kezdő
süteménykészítőknek.
Kedves olvasóim! Képzeljék csak el, mennyire szerethetem én
a mákos kalácsot, ha vállalkoztam annak elkészítésére. Én akinek semmi érzéke
sincs, az ilyesfajta tészták elkészítéséhez. Itt az alkalom közeledik a
Karácsony, meg fogom magam lepni mákos kaláccsal. Majd én megmutatom, hogy
igenis én is tudok sütni. Különben is mióta özvegy vagyok, nem ettem, ilyen
kalácsot. Mindent bevásároltam, ami csak kell, ilyen nagy elhatározáshoz.
Eljött a sütés napja! Már reggel bekapcsoltam a sütőmet,
hogy ne hidegen fogadja a tésztámat.
Mikor mindennel készen voltam. Szépen behelyeztem a tepsibe,
és a meleg sütőbe tettem. Feleségem is így készítette egypár évvel ezelőtt.
Kényelmesen leültem a konyhai hokedlira és tátott szájjal vártam. Közben arra
gondoltam, hogy a szomszédomat is megkínálom, ha már úgyis eldicsekedtem vele,
hogy mi sül a tepsiben.
Vártam, vártam egyre türelmetlenebbül, mikor is azt vettem
észre, hogy a tésztám a sütőajtó mellet kezdett kifolyni. Hát ez meg mi? – tán
nem bírja a meleget, hűvösre vágyik. S a tészta egyre jobban csak tülekedett
kifelé. Már az ajtó körül körben jött ki, aztán egy csapódás ajtó is ki vágódott.
A tészta meg csak jött, már a konyha kövön volt, s látom, hogy a tepsim egyre
üresebb. Te jó ég! Mi ez? Talán csak nem az a baj, hogy tizenöt dekaélesztőt
gyúrtam a tésztába, de hát ezt azért csináltam, hogy jó magas legyen a mákos kalácsom,
de ennyire? – most a konyha kövön landolva, nyúlik sületlenül.
Hát nagyon elkeseredtem, takarítás közben, mit is mondok a
szomszédomnak?
Elkeseredésemben arra gondoltam, megnősülök, igen
megnősülök! De másnap reggelre, arra ébredtem, hogy mégse nősülök, inkább nem
teszek a mákos kalácsba élesztőt.