Várlak kis unokám. – Várlak!
Az élet küszöbe még
elválaszt.
Toporgok izgalmamban…
Lesem az ajtót mikor
nyíllik,
mikor lépsz az életbe?
Mikor kezded végig!
Hosszú az út mi előtted áll.
Vajon mennyi öröm és bánat
vár?
Ki tudja mit oszt neked az
élet!
Talán több jót…
Mint nagyapád megélt.
Megszülettél, megjöttél!
Kerek az arcod,
hosszú a hajad,
fekete a szemed,
a jó Isten adta mind ezt
neked!
Ha majd!
Nagy leszel, és elolvasod
e pár sort.
Jusson eszedbe nagyapád!
Ki lelkiekben nagyon gazdag
volt.