CSIBÉSZKE
Egy budapesti nagy-áruházban történt az alábbi eset, melyet egy közeli ismerősöm mesélt el minap. – Te bácsi szereted a gyerekeket?
Kérdi egy
ötévesnek látszó kisfiú, az áruház bevásárló csarnokában. Egy középkorú férfitől,
aki éppen most tolja be a még üres bevásárlókocsit.
– Igen én
szeretem a gyerekeket, válaszol kissé zavartan a vásárolni induló ember. Közben
körbe néz, kihez tartozik ez a gyerek. Sehol egy anyukaforma, aki a gyerekhez
tartozhat? Morgolódik magában.
– Bácsi te a
fiúkat, vagy a nyafis lányokat szereted jobban?
– Nem is tudom,
én minden gyereket szeretek, aki jó és szófogadó! – feleli a még mindig
meglepődött vásárló.
– De a fiúkat
csak jobban szereted egy kicsivel ugye?
– Igen azt hiszem!
Miért kérdezed mindezt?
– Akkor jó,
beülhetek a kocsidba? – ugye tolsz engemet egy kicsit?
– Na ide figyelj
te kisfiú!
– Én Lajcsika
vagyok! Otthon így hívnak. És téged bácsi, hogy hívnak?
– Én Ernő bácsi
vagyok!
– Jé, téged ernyő
bácsinak hívnak? Nem vagyok ernyő, hanem Ernő.
– Jó, jó nekem
mindegy.
– Mond meg nekem,
hogy hol van anyukád vagy apukád, miért nem ők tolnak téged? Miért hozzám jössz
ilyen kéréssel?
– Azért mert
anyukám kocsija már teli van, anya minden kacatot megvesz azért, hogy ne engem
kelljen tologatnia! – mindig azt hajtogatja, hogy már nagyfiú vagyok, mehetek
gyalog is a kocsi mellett. De én nagyon szeretek kocsikázni itt a sorok között.
Ernyő bácsi tolsz egy kicsit?
– Mondtam már,
hogy nem vagyok ernyő, de ha nem érted, akkor lebetűzöm neked. Ja persze még
nem jársz iskolába. Na nem baj azért lebetűzöm. E, mint erdő, az a bizonyos
meseországi erdő. R, mint róka az erdőben. N, -
mi is kezdődik N-betűvel? – igen meg van! Názáret.
– Az meg mi a
csuda?
– Nem
tudod? – ott született a kis Jézus.
– Az, aki a
karácsonyfát hozza?
– Igen az!
– Én úgy tudtam,
hogy a nagy Jézuska hozza, az ajándékot. Nem is mondták, hogy van kis Jézus és
nagy Jézus. Biztos azért, hogy ne kérjek mind a kettőtől ajándékot.
– Nincs kis
Jézus, és nagy Jézus, csak egy Jézus létezik! Ő, mint öreg.
– Ki az öreg?
– Na most már,
elég legyen Lajcsika!
– Ha még egyszer
ernyő bácsinak szólítasz, akkor nem foglak tolni, különben is iskolás koromban
eleget csúfoltak ernyőnek, most vásárolni jöttem, nem téged tologatni! ‑ Mondja
kedves, magáé ez a fiúcska?
– Hogy képzeli,
nekem még nincs gyerekem! – én csak tizennyolc éves vagyok! – és maga olyan
öregnek néz, hogy ekkora gyerekem lenne! Mért a gyerek nem tudja ki az anyja?
Különben is hagyjon békén, szemtelen tolakodó!
– Úgy sem tudsz
lerázni, és nem is mondom meg ki az anyukám. Kocsizni szeretnék, és közben
segítek neked vásárolni. Anyunak is szoktam, de ő mindent visszarak a polcra,
amit én a kocsijába teszek. Mindig veszekszik velem, hogy ez sem kell, meg az
sem kell. Ugye te nem vagy ilyen bácsi? – segíthetek neked! – csak toljál
közelebb a polchoz. Te nem vagy veszekedős bácsi! Ebben a dobozban mi van? Anya
mindig vesz belőle, de nem akarja megmutatni, ugye te is veszel és megmutatod
nekem?
– Lajcsika ne
bonts ki a kekszet! Még nem fizettük ki.
–A mama se
szokta, mégis megesszük!
– Nem vagyok
veszekedős, de nem veszek, anyukád már biztos keres, kétségbe lehet esve, hogy
hova tűnt a fiacskája ebben a nagyáruházban. Lajcsika ne tegyél körömlemosót a
kocsiba, nekem nem kell!
– Nem kell? –
anyukám mindig vesz két üveggel is, kerek vattát is szokott hozzá venni. Ernyő
bácsi képzeld el a múltkor, valami rózsaszín krémmel felragasztottam szakállnak
az arcomra. Micsoda balhé volt belőle, tisztán úgy néztem kis kerek szakállal,
mint a Mikulás. Még a szomszédok is hallották, amint anya ordibált velem, mert
elfogyott a vattája, pedig kellett volna neki. Biztos az igazi Mikulás is
meghallotta.
–Te Ernő bácsi,
miért ilyen keveset vásárolsz? – Nem szeretsz vásárolni. Még a konzervet is
visszatetted a polcra. Azt hiszed, nem láttam, a nápolyi sem kell neked? Mi
mindig veszünk. Képzeld anyukám még fürdőruhát is itt vett a múltkor, fel is
próbálta engem meg kocsival együtt kint hagyott a függöny mögött. Olyan soká
jött, hogy unalmamban egypár dolgot betettem a kocsiba. Volt is balhé a
pénztárnál. Anya azt hitte más kocsiját tolta a pénztárhoz. Képzeld nem ismert
a kocsijára, de már a javát leblokkolta a pénztáros néni. Azóta nem bízza rám a
kocsit, mindig azt mondja, menjek nézegetni.
– Lajcsika
keressük meg anyukádat, biztos már nagyon izgulja magát miattad! Halló hölgyem!
– nem a magáé ez a rosszaság? Azt hittem magához tartozik elnézést érte.
– Nem keres, majd
akkor keres, ha bevásárolt és haza akar menni. Mindig bemondatja a hangos
bemondóba, aki megtalált vigyen a garancia pulthoz. Még nem mondták be! Toljál
még egy kicsit, vagy már meguntál bácsi? A tea sem kell, hiába tettem a
kocsiba. Ernyő bácsi, miért nem a feleséged jön vásárolni? ‑ ő biztos többet
vásárolna, mint te. Kevés a pénzed? – nekem megmondhatod, anyának sok van,
láttam a pénztárcáját, kérjek tőle?
– Lajcsika most már
elég legyen, nem kell a babkonzerv, utálom a babot, mustár sem kell, van otthon,
a majonézt meg egyenest ki nem állhatom! – pénz sem kell!
– Látod bácsi azt
a teli kocsit ott a sorban, ott van az anyukám, hisz az egy férfi! ‑ anyukám
ott áll mellette.
– Akkor, azaz
apukád?
– Nem ő nincs, itt
hagyta anyut. Nem tudom ki az. Fordulj vissza, ne vegyen észre a mama. De
lehet, hogy anya is szerzett egy bácsit, aki tologatja a kocsiját.
– Odaviszlek
anyádhoz, nekem sietnem kell!
– Majd akkor
vigyél, ha bemondta a hangos bemondó! Jó fej vagy Ernyő bácsi. Különben azért
kíváncsiskodom, hogy öregebb legyek. A múlt héten azt mondta egy bácsi, ha
kíváncsi leszek, hamar megöregszem, úgy szeretnék nagy lenni már! Még a kis
autómat is szétszedtem olyan kíváncsi voltam, mégse öregedtem semmit.
Ebben a
pillanatban egy recsegő hang jelezte, hogy egy Lajcsika nevű kis fiú elveszett!
Aki összeakadna vele, hozza a garancia pulthoz!
– Na látod bácsi,
most, most toljál oda! Igyekezz, mert anyu már bevásárolt, és biztos siet haza!
Na végre
megszabadultam ettől a potyautastól, de azt hiszem, nem jövök egyhamar ebbe az áruházba
vásárolni.