Még ilyen is előfordul az 50-es villamoson

Reggel fél nyolc volt. A madarász utcai megállóban szálltam fel a villamosra, az első ajtónál. Ezen a felszálló helyen mindig kevés az utas. Én az első ajtó közelében ültem le. Ekkor valami furcsa illat ütötte meg szaglószervemet. Hű, de büdös van, ez már több mint illat! A Szarvas csárdai megállónál sok iskolába siető gyerek szállt fel. Egypár diák hangoskodva, nevetgélve, lány társaikat cikizve, nyomult a kocsi belseje felé. Én is felálltam és az ifjúsággal a furcsa szag felé sodródtam. A kíváncsiságom késztetett erre. Fiatalok is érezhették ezt a furcsa illatot, mert látszólag szimatolni kezdtek egyesek. Némelyikük észre sem véve tovább élcelődött nagyhangú társaival. Ahogy a kocsi belsejébe értem, arra lettem figyelmes, hogy egy gimnazista korú fiú ledobta magát az ablak melletti ülésre. Lábát hintáztatva. És ekkor az ülés alól egy papír csomagot lökött ki lábával. Társai is észrevették, és biztatgatni kezdték. – Nézd már meg! – mi van a csomagban, a büdös valószínű onnan jön. A fiú, a társai biztatására belerúgott a papírba tekert kupacba oly erővel, hogy a papír kiszakadt és a tornacipő orra beleragadt az emberi ürülékbe. Erre a társai most már a teljes bűz ellenére hatalmas nevetésbe kezdtek. Egy kicsit megsajnáltam a fiút, amiért mindenki rajta nevetett. Ő csak nézte a tornacipőjét, majd a cipő orrát a villamos padlójába dörzsölte, erre még nagyobb lett a bűz és a röhögés. A többi utas velem együtt igyekezett, minél távolabb kerülni az ominózus helytől. De sokan leszálltak, mert nem bírták elviselni ezt a kellemetlen bűzt. A fiatal fiú is leszállt társaival, akik még mindig nevettek a tornacipős diákon. Mire a végállomásra ért a szerelvényünk, már rajtam kívül csak a nagyon idős utasok bírták elviselni a csomag tartalmának illatát. Hiába, a mi szaglószervünk sem az igazi már!