ÚSZÓLECKE
– Nekem itt is jó, a szélén!...
– Ugyan már, ne mond! Ott bent az igazi, a
mély-vízben! Jót ugrálnánk együtt, mekkorát lehetne játszani középen!
– Játszhatunk itt a szélén is!
– Á, ez dedósoknak való, nem nekünk!
– Hát én dedós vagyok? Azért nem megyek a mély
vízbe, mert nem tudok úszni.
– Már igazán megtanulhattál volna, csak te gyáva
vagy!
– Nem vagyok az, vedd tudomásul, meg a haverok is!
– Hát, ha nem vagy majrés, akkor leugrasz a
trambolinról, ugy mint mi!
– Azért azt nem!...
– Na ugye, hogy félsz?!
– Nem félek! De ha beugrom, akkor nem tudok kiúszni!
– Na jó, akkor pancsikálj itt, mi még ugrálunk egy
kicsit! ––Ha közben meg tanulnál úszni, gyere utánunk!
A csodába is, hogy van ez? Már régóta járok ide a haverokkal strandolni,
és ők milyen jól úsznak, én meg elmerülök, mint egy balta! Itt a medence szélén
valóban nem tanulok meg úszni! - Így töprengtem magamban.
– Na mi van, dedóskám. Itt a szélén pancsikálunk?
Mért nem mész a gyerekmedencébe, ott csak bokáig ér, nem fulladnál bele!...
– Csak csúfolódjatok! Ti sem a mélyvízben
szület-tetek. Különben is a ti hibátok, hogy nem tanítottatok meg úszni,
nagyokosok!
– Próbáltuk, nem? De neked hiába magyaráztunk.
Mindig összekevered a tempókat, és ha félsz a víztől, soha nem fogsz megtanulni
úszni. És még te mondod, hogy minden vágyad, hogy tengerész légy? Jól néznénk
ki, ha ilyen tengerészeink lennének, akik együtt süllyednének a hajóval a víz
alá!
– Igazán nem tehetek róla, ha nem megy az úszás,
pedig a vizet nagyon szeretem! Azt nem mondhatjátok, mindig eljövök veletek a
strandra...
– Na ezt egészen jól csináltad, de miért hagytad
abba?
– Mert kezdek kifáradni és érzem, hogy lehúz a víz.
– Öregem, ezt még sokat kell gyakorolni, hogy azt
mondhasd magadról: tudok úszni!
– Idefigyeljetek! Azt elismerem, hogy nem megy az
úszás, az is igaz, hogy félek a vízben, meg az is, hogy többet kellene
gyakorolnom, de gyáva nem vagyok!
– Persze, hogy nem ! Te csak napozásra születtél!
– Na jó! Bebizonyítom nektek, hogy nem vagyok gyáva!
Ha leugrom a trambolinról, elhiszitek ugye?
– Csak a szád jár, úgysem mered megtenni!...
Akkor úgy éreztem betelt, a pohár! Majd én
megmutatom, milyen srác vagyok! Felmegyek velük a trambolinra és beugrom. A víz
úgyis feldob, és valahogy csak kievickélek belőle.
– Most hát figyeljetek ide!
– Nézd már ezt a bolondot! Képes és beugrik...
– Odasüss Karcsi, ne a csajokat lesd! Figyeld a
Janit, a trambolin tetején van már! Integet a kezével, hogy
figyeljük...Hatalmas csattanással spriccel szét a víz...
– Látod ezt az
őrültet, a mély vízben van! Ekkora talpast ugrani, biztos jól megcsípte
a talpát. Na most felbukott, látod? Most meg hová lett? Ott, ott figyeld csak
újra felmerült! Miért nem úszik ez a buta? Most megint látom, ott evickél. Nem
lett volna szabad engedni, hogy beugorjon a mélyvízbe. Minek hősködik az ilyen,
aki nem biztos a dolgában? Nézd, még mindig nem jött fel a vízből! A körülötte
lévőknek fel sem tűnik, hogy ilyen sokáig lent maradt. Még megfullad!
– Karcsi, figyelj! Én beugrom utána és megnézem, mi
van! Ha intek a kezemmel, gyere segíteni! Csak nem hagyjuk a szemünk láttára
vízbe fulladni egy hülyeség miatt!...
– Na végre, kint vagyunk! Gyertek, rázzuk ki belőle
a vizet! Csak úgy csordogál... Na, térj már magadhoz, haver! Egy- két pofon nem
árt ilyenkor.
– Meg kell hagyni, ügyesen kihúztad, mint egy igazi
mentő! A fürdőzők észre sem vették, amint a hajánál fogva kiúsztál vele.
– No pajtás, jobban vagy már? Jól ránk ijesztettél!
Idefigyelj te hős, most Gyuri kihúzott a medence aljáról, szerencséd, hogy
odafigyeltünk. De ha még egyszer bizonyítani akarod a tengerészethez való
vonzalmadat és a bátorságodat, úgy megverünk, hogy anyád sem ismer rád! Ha nem
tudsz úszni, akkor nem tudsz, ne hősködj! A bátorságodra pedig senki sem
kíváncsi!
Párszor még hátba vágtak, aztán otthagytak a
szárazon.
Érdekes... Nem emlékszem rá, mióta tudok úszni?