Szomorú a Medve,
Mert elveszett a kedve,
Hol keresse, nem tudja,
Így táncra sem futja.
Pedig táncolna szívesen,
Ha a kedve meglenne!
Ballagott ő hegyről-völgybe,
Mezőről az erdőbe.
De a kedvét ott sem lelte.
Barlangjában telepedve,
Álmodni szeretne még
Hátha álmában kedve
visszatér.
Arra gondolt horkolva, ha
lehetne?
Kölcsön kedvet is vehetne
De ki az, aki kedvét átadja?
Vagy netán elhagyja.
Mézet is adna érte,
Jó kedvet remélve.
De a méz az édes,
A jókedv ily áron rémes!