Délelőtt még nem gondoltam, hogy lebetegszem! Délutánra már hőemelkedésem volt,
fulladni, köhögni kezdtem. A kollégák meg is jegyezték:
– Miért nem
mész haza, ha ennyire krákogsz?
– Te Ödön, ha
elterjeszted itt nekünk a náthát, akkor igen sokba fog ez kerülni neked!
– A gyógyszer drága, most ünnepek előtt nincs pénzünk rá. De tudom tanácsolni,
menj haza és csinálj egy jó kalapkúrát. Remélem, tudod miből áll. Ez a legjobb
recept. Készíts egy fél bögre teát.
– Miért fél bögrét? – vágok közbe.
– Azért, hogy a másik
felét fel tudd tölteni rummal. Ha kész, ezt megiszod, jó forrón, másnapra semmi
bajod. Ja, hogy nem szereted a rumot, az más, de egy kis áldozatot kell hozni a
gyógyulásért!
– Te is ezt
szoktad csinálni?
– Nem egészen.
Én úgy csinálom, hogy nagyon kevés a tea benne.
– Hello haver,
de csúnyán köhögsz! Tudod mit, csinálj nátha és köhögés ellen? Idefigyelj,
hazamész lefekszel.
– Jó ezt idáig
én is tudom.
– Ne szólj
bele, még nem fejeztem be! Szóval forraltatsz a feleségeddel jó erős, száraz
fehérbort, szegfűszeget ne felejtsetek belefőzni! Közben előveszel egy kendőt,
hidegvízben kicsavarod és bekötöd vele a torkodat. Meglátod reggelre semmi
bajod nem lesz. Világos? Ezt tegyed meg! Különben én átköltözöm, addig a másik
irodába, ott ugyanis van üres asztal. Nem akarom elkapni tőled.
– Köszi a jó
tanácsot!
– Kezeit
csókolom Gizike.
– Hű, de
csúnyán köhög, mi van magával?
– Nagyon kitört
rajtam a nátha, kérek egy meleg narancsot.
– Rögtön adom,
de ha tanácsolhatom, akkor tegyünk bele legalább egy deci whiskyt.
– Nincs
whiskym, – dadogom két köhögő roham között.
– Nem baj, van itt nálam, a büfében! Igaz csak félliteres, nem valami ismert
márka, de attól még hatásos lehet. Nem adom drágán. Kétezer-ötszáz forint, csak
magának, mert betegnek lesz! Összesen annyi,: mint kétezer-ötszázhúsz forint.
Nem tudok
szóhoz jutni a köhögéstől. Közben Gizike már be is csomagolja a gyógyító italt.
Egyik lábamról
a másikra állok. Próbálok magya-rázkodni, de Gizike végtelenül udvariasan
elcsacsogja:
– Nem baj, ha
nincs magánál pénz, majd hétfőn gyógyultan behozza, mert ettől biztosan
meggyógyul!
– Kő-köszönöm –
dadogtam.
– Hű, te ilyen
csúnyán köhögsz?
Megállít a
huzatos folyosón egy újabb kolléga.
– Miért nem
mész haza? Kúrálni kell magad, látom, ráz a hideg! Van egy remek megoldásom a
náthára.
Próbálok
beleszólni, de Lajos kollegám leint.
– Ezt a
receptet még meg kell hallgatnod.
– Te jó Isten,
mindjárt összeesek!
– Ha meg akarsz
gyógyulni, ezt csináld végig, még drága jó nagyanyámtól tanultam. Ha hazaértél,
vegyél egy meleg lábfürdőt, amilyen meleget, csak kibírsz várjál, még nem
fejeztem be, közben csináltatsz a feleségeddel egy hagyma teát, és ezzel
inhalálsz, persze a héját kell jól belefőzni, ezt beszívod. Holnapra kutya
bajod sem lesz!
– Igen, igen –
dünnyögöm a hónom alatt az üveg whiskyvel.
– Na, végre az
asztalomnál ülök! Mindjárt összepakolok és hazamegyek. De előbb le kell
mondanom az esti rokonlátogatást. Nem volna szép dolog, terjeszteni az
influenzát.
– Te vagy az
Dönci, várunk este!
– Nem tudok
menni, mert nagyon megfáztam, köhögök.
– Jó, akkor ne
gyere, nincs szükségünk náthára, várj ne tedd le, van egy remek kúrám merem
ajánlani.
– Igen,
hallgatom! – kezd kóvályogni a fejem.
– Menj haza!
– Hát persze, hogy
hazamegyek!
– Ne vágj a
szavamba, így nem tudok koncentrálni. Tehát, ha hazaértél, feküdj le és egy
jéghideg priznicet, tekerjen rád a feleséged, takarózzál jól be, vegyél be
C-1000-es vitamint és holnapra semmi bajod nem lesz, de ha még nem jöttél volna rendbe, szólj holnap ide, mert még van egy-két jó receptem a náthára.
C-1000-es vitamint és holnapra semmi bajod nem lesz, de ha még nem jöttél volna rendbe, szólj holnap ide, mert még van egy-két jó receptem a náthára.
– Köszönöm,
este megcsinálom!
– Na, mi van,
nem mentél még haza? – szól a szobatársam.
– De, megyek
máris.
– Azért azt
mondom neked, jól rúgj be, és mire kijózanodsz már el is felejted, hogy mi volt
a bajod.
Már rajtam a
nagykabát, indulóban vagyok, mikor egy kedves kolléganőm viharzik be az ajtón.
– Jaj Döncike,
lenne egy kis sürgős melóm, ugye segít megcsinálni?
– Segítek –
dadogom, közben egy nagyot bele prüszkölök a levegőbe.
– Idefigyeljen,
én ilyenkor azt szoktam csinálni...
– Te jó szagú
Mari néni, már ez is kezdi!
– Na, figyeljen
már! Fokhagymát karikára vágok, két géz közé teszem és rákötöm a torkomra, ez
mindig hatásos, de még közben mézet szoktam kanalazni.
– Na, jó menjen
már! Majd Lajos segít nekem.
Végre el tudtam
szabadulni! Jó, hogy utamba esett a gyógyszertár! Megállok, leskelődöm az
ajtón, nincsenek-e sokan? Sokan vannak! Amíg tanakodom, megakad a szemem az
ajtóra akasztott papírlapon: "Patikánk felkészült az influenzajárványra!
Gyógyszerészeink a kedves betegek szolgálatára állnak." Hát akkor
bemegyek, ha már felkészültek.
– Jó napot
kívánok Hű de sokan vannak, (úgy hallom, más is köhög nem csak én) Na végre
reám kerül a sor.
– Tessék!
– Nagyon
megfáztam, kellene valami gyógyszer, amitől holnapra semmi bajom!
– Miért nem
megy orvoshoz? Én csak receptre adhatok gyógyszert.
Könyörgőre
vettem a dolgot, hátha, megesik a szíve ennek a kedves patikusnőnek. De ő
szigorúan, ismételten határozottan elutasított.
– De ilyen
állapotban! – próbálkoztam újra. Hiába. Már mással foglalkozott.
(Elsomordáltam)
– Te jó ég, itt
még többen vannak, mint a patikában! Nem baj, ha már itt vagyok, kivárom a
soromat. Na végre le tudok ülni. Mellettem egy korosabb úr megszólít:
– Hallja, maga
csúnyán köhög! – (Már ez is kezdi!) Felálltam, inkább állok mintsem a jó
tanácsokat hall-gassam.
– Mi a baj? –
kérdezi a fáradt arcú doktornő. – Látom már, ne is mondja! Menjen haza,
feküdjön le, aztán lehet, hogy holnapra már semmi baja nem lesz. Van
kalmopyrinje otthon?
– Nem tudom.
– Na, várjon,
felírom!
Hazamentem lefeküdtem,
ittam egy teát, aztán elaludtam