ALATTOMOS TŰZ

– Aztán holnap korán kelünk! Piacnap van. Nagy bevásárlást kell csinálni. Már mindenből kifogytam, nem tudok mit főzni! – panaszkodott Bözsi néni szomszédjának, Terusnak. Azt hiszem, a taligát viszem, mert gyümölcsöt is kell vennem. Pedig olyan fáradt vagyok, Teruskám!

– Fáradt, azt mitől, mikor egészéjjel alszol? Sose panaszkodtál, hogy nem tudsz aludni.

– Á, csak azt hiszed, de mostanában valami nincs rendben velem.

– Azt miért, mi van Bözsikém? Csak nem a férjed a ludas a dologban?

– Nem ő jól alszik, túl jól is. Velem van valami, de lehet, hogy csak a virágportól van. Hisz látod, majd egész napomat a dáliámmal töltöm a kertben.

– Miért mit érzel Bözsikém?

– Van már annak két hete is tán, hajnalban mindig arra ébredek, hogy valami zúg, vagy nem is tudom, talán duruzsol a padláson, aztán időnként megreccsen, utána megint csend van.

– Képzelődsz szomszédasszony! És a férjednek mondtad már?

– Mondtam mondtam, de ő csak alszik, a hortyogásától nem hall semmit. De az én fülem nem csal, valami rejtély van itt a házunkban.

– A fiad sem hallja?

– Az még jobban alszik, mint az apja.

– Biztos csak képzelődsz. Mi zúgna, recsegne, a padláson?

– Hát ez az, ami nekem rejtély.

– Miért nem mész fel megnézni?

– Már fenn voltam, de nem láttam, nem hallottam semmit.

– Mondom én, hogy te csak képzelődsz, megártott a sok virágpor. Így ment ez napokig, Bözsi néni váltig állította az igazát.

  Egy kora délelőtti napon megtörtént a baj! A ház tetőszerkezete hatalmas robajjal összedűlt, és pillanatok alatt lángokban állt az a régimódi, de takaros, falusi ház.

  Bözsi néni éppen hogy ki tudott futni az udvarra, így szerencsére nem sérült meg. Hétköznap lévén rajta kívül senki sem tartózkodott a házban. A falu utca népe hamarosan összeszaladt, előkerültek a tűzoltók is, de mire oltani kezdték, már az egész ház romokban állt.

  Bözsi néni lábai gyökeret eresztettek a kert végében, a dáliái között.

– Istenem! Istenem! Mit vétettem, hogy így büntetsz minket? Csak a könnyes szemén keresztül látta, hogy a háza, a kis otthona a lángok martaléka lett.

  A családot a szomszédok ideiglenesen befogadták, míg a csendőrségi vizsgálat tartott. A biztosító addig nem fizetett, míg megállapítást nem nyert, hogy mi okozta a tüzet.

  Jöttek a faluból, jöttek a városból, jöttek a megyétől. Mindenki a tűz okát vizsgálta. Napok múltak, hetek teltek. Bözsi néni és családja hiába várta a biztosító kártérítését. Még szerencse, hogy a faluban sokan ismerték és szerették őket.

  A kertben álló nyári konyha nem sérült meg, ott húzták meg magukat, az újraépítkezés reményében.

  De az elmaradt! Mert egypár hónap elteltével, arról értesítette őket a hatóság az ügyet lezártnak tekintik, mivel megállapítást nyert, hogy a tüzet a kéménybe beépített gerendák okozták. Túlmelegedtek, a forró tégláktól átizzottak, és bedűlt az egész. Oxigént kapott a gerenda, és lángba borult az egész tető. A biztosító társaságnak nem áll módjában kártérítést fizetni, mivel a házat szabálytalanul építették. A szakértői és bírósági határozat ellen fellebbezés nincs.

  A családot csak a jó szomszédok vigasztalása, segítsége tartotta fenn. A fél falu részt vett a romok eltakarításában, valamint a nyári konyha rendbetételében, hogy télen is lakható legyen.

  Hiába fizették évtizedekig a biztosítást.

 Sajnos a kis házukat, soha többé nem tudták felépíteni. Csak Bözsi néni dáliái pompáztak gyönyörű színekben továbbra is.