Matrózkalap


  A tegnap mesélt történeted kedves volt, de most hallgassátok meg  az én kalandomat! Megszólalt a matrózsapka. Igaz még csak kora délután van, de ebben a félhomályban félő, hogy később nehezen tudtok rám figyelni.
  Életem úgy kezdődött, hogy mikor a gyárban elkészültem és a fejemre került a pom-pommos sapkám, már sejtettem, hogy egy matróziskola hallgatójának a fején fogok díszelegni. Jóslatom bevált! Tényleg egy kezdő hajós lett az első gazdám.
  Egy kicsit félvállról vett, mert igen hetykén a feje búbján hordott. Ebből adódóan a kapaszkodási lehetőségem nulla százalékossá vált, a kopasz fején. Néha, azért az ajka alá kellett húzni a leszorító pántomat, mikor a fedélzet takarítása közben felkerekedett a szél.
  Egy alkalommal, az iskola befejezése után az Atlanti-óceánon járőröztünk, mikor egy halászhajót szerencsétlenség ért. Riasztás után nem sokkal a helyszínen voltunk. Egy süllyedő halászbárkát, és néhány halászt a vízben találtunk.
  Na ifjú matrózok! Most mutassátok meg, milyen bátrak vagytok. Mentsétek ki a vízből az embereket. Riadóóó…! Riadóóó…!
  Az én matrózom nem sokat teketóriázott, lekapott a fejéről és a fedélzeti padlóhoz vágott, én csak a csattanást hallottam, mikor a vízbe ért. A többiek a mentőcsónakkal bíbelődtek.
  A nagy lóti-futiban eléggé megtapostak, de nem bántam, kimentetek mindenkit, és egy hét jutalom szabadságot kapott. Na sejtitek-e már, hogy kerültem én közétek? Ugye nem találjátok ki? – akkor folytatom.
  Az én matrózom nagyon boldog, alig várja már, hogy a vonatja, beérjen a pályaudvarra. A folyosó nyitott ablakánál arról álmodozott, hogy milyen büszkék lesznek rá a szülei, és a kis barátnője meglátja, hogy feszit majd a matróz ruhájában, és a díszes matrózsapkában. Gondolatai már otthon jártak, a kis szöszi barátnő kék szemein, mikor hirtelen a kalauz kinyitja a fülkéje ajtaját és
kinézett rajta. Ebben a pillanatban az erős huzat következtében otthagytam a gazdám fejét. A huzat, ellenmondást nem tűrő parancsára önállósítottam magam olyannyira, hogy a vágányok melletti árokban még sokáig bukdácsoltam…
  Na és aztán mi lett? Folytasd már!
  Egy arra játszadozó gyerek megtalált, rögtön a fejére tett. Mondanom se kell, hogy nyakig süllyedtem, de látszólag örült nekem.  Így tartott egy pár napig, magával vitt mindenhova, jól éreztem magam vele. De nem tartott túl sokáig örömöm, mert a gyerkőc megunt, és hamar a sublót fiában találtam magam. Már majdnem kétségbe zuhantam, mert féltem, hogy fiatalságomat egy kis falu, kis házában, egy fiókban elzárva tölthetem. Még belegondolni is borzasztó volt.
  De, ezer szerencse, a falu főterén régiségpiacot rendeztek. A ház tulajdonosa a fiók kacat tartalmával együtt engem is a piacra vitt. A pirosodó pomponom ott virított egy csomó öreg vacak között.
  Így talált rám új gazdám, ki megvásárolt, és ide hozott közétek.
  Jó történet, szép is, de azért ne bízd el magad, mert az én történetem se utolsó, szólalt meg egy szép kalap.

2000-ben íródott.