– Édes drága Terkám, csakhogy megjöttél!
– Te Dezső, tudhatnád, hogy nem szeretem, ha le Terkázól.
Valami bűzlik, mert máskor, csak Teri vagyok.
– De édesem csak örömömben, meghatottságomban mondtam, hogy
Terka. Látod ki is számoltam, hogy a Terka csak öt betű. Ha azt mondom neked,
Terikém az már hét betű. Ebből is láthatod, mennyire odavagyok érted.
– Dezső, mi a fenét habratyolsz te nékem?
– De édesem, akkor mondd, hogy utaztál? – és a
kedves mama hogy van? Nem kellett volna három nap alatt ott hagyni, hátha a
szívére veszi, hogy csak úgy elmentél.
– Dezső, te fenemód bolondnak nézel. Egyszer örülsz, hogy
megjöttem, egyszer meg ott kellett volna maradnom.
– Te jó ég, mi történt ebben a lakásban? Betörtek, nem is
mondtad!
– Dehogy, drágám! – csak egy kicsit átrendeztem a
lakásunkat.
– Miért Dezső–ő–ő. Hogy került az
ágyad a gardróbszekrény elé? – és mi ez a felfordulás itt? A fésülködő
asztalom, hogy került a konyhába? Ez nem lehet igaz és a hűtőgép, mit keres az
előszobában, Te Dezső mit csináltál itt? – miért forgattad fel a lakást?
Normális vagy? Jé, a családi fotók mit keresnek a spájzban, Dezső, te nem vagy
komplett! A fotelok az ágyam előtt. Hogy megyek aludni? – és hol a mosógépem? –
nem látom sehol. Azonnal kerítsd elő! Az megvan a gyerekszobába tettem!
– Adjál egy pohár vizet, rosszul
vagyok!
– Máris szívem,
hozom már, csak nyugodj már le édesem. Még a csap körül van némi elpakolni
való, de az már semmi. Látod ez mind, azért van, mert meg akarlak menteni a
reumádtól, és minden fajta betegségtől.
– Dezső, honnan
vetted ezt a marhaságot, nincs reumám, se izületi bajom. Csak az a bajom, hogy egy ilyen pipogya
férjem van, Dezső, mi lett a gyönyörű szobaszőnyeggel, azt sem látom?
– Megvan drágám,
nyugodjál meg, minden megvan csak egy kicsit máshol. Az ágyam alá tettem. Ott
tiszta marad.
– Dezső hozzál
nekem három darab Xanax-ot, de a legerősebbet.
– Hozom, hozom! –
csak nem találom, de ahogy meglesz, rögtön viszem!
– Na megnyugodtál
szívem, akkor elmondom, hogy ez mind a te érdekedben történt. Ugyanis a TV
tudományos műsorában egy híres geológus megállapította, hogy sok ház alatt
vízér van, és azon helyen nem tanácsos feküdni, mert nagyon ártalmas.
Szeretnélek minden bajtól megvédeni. Mi lenne velem nélküled! – pláne, ha
ápolásra szorulnál. Végem lenne Isten bizony! Még azt is elmagyarázta a nagy
tudású geológus, hogy hogyan kell megállapítani a vízér vonalát. Fáradt vagy aranyoskám,
de azért befejezem. Szóval ott tartottam, hogy egy fűzfaágat, amely vé alakban
elágazik, azzal mérjük fel a lakóhelységeinket. A vízér alatt kilendül a bot.
Ott nem jó helyen van a fekhely. Igaz fűzfaágat nem tudtam szerezni, pedig még
a Margitszigeten is próbálkoztam, de hiába, így kénytelen voltam beérni egy
orgona ággal. Gondoltam, ha fűzfa jó, akkor az orgona még jobb. Elvégeztem a
méréseket, és úgy döntöttem persze a te érdekedben, hogy némi fáradozással járó
áldozatot és változást teszek az egészségünk érdekében.
– Dezső elég a
hülyeségeidből, tán nem vetted észre, hogy mi a tizedik emeleten lakunk. És
alattunk még kilenc emelet van. A kilenc emeleti lakok is átrendezték a lakásukat?
A vízér nem hathat tíz emelet magasba, plusz a pince. Te képes voltál tönkre
tenni a lakásunkat, amire még tartozásunk is van. Az én ágyam alatt nem megy a
vízér csak a tied alatt ment.
– De édesem, te
úgyis gyakran az én ágyamban alszol, minek mozgattam volna meg az ágyadat. A
többi bútort is csak miattad tologattam el, hogy véletlenül se lépj a vízér fölé.
– Dezső te egy
nagy ökör vagy, mindig tudtam, de most be is bizonyítottad!