Beszélgetés az 50-es villamos végállomásánál.
Hallgatóztam, udvariatlanul hallgatóztam!
Erre nincs mentség. Ha csak az nem, hogy a határúti villamos megállójában állok
többedmagammal. Mellettem két kisfiú szintén a villamosra várva, felnőttként
nagyon komolyan társalogtak.
– Mégis
elmentek?
– Igen.
(válaszol a tizenhárom évesnek látszó barátja). Elvisz az ősöm, de sajnos a
mutert is visszük magunkkal, pedig nem bánnám, ha csak mi férfiak mennénk!
– Meddig
maradtok?
– Úgy tudom,
két teljes hétig tart a forgatás, addig mi is ott leszünk.
– Anyukád is
fog filmezni?
– Á, ő nem,
a muter a parókákkal bíbelődik, mindig a filmesekkel megy. Nagyon elfoglalt, de
arra mindig van ideje, hogy engem egreciroztasson. A faterral nincs probléma, ő
elkezd világosítani, aztán csak este találkozunk.
– Te mit
csinálsz egész nap?
– Én
statiszta leszek!
– Hű, de jó
neked! Mi leszel?
– Statiszta.
– Ilyen
fiatalon?
– Nincs korhoz
kötve, különben is az öregem intézi.
– Nekem is
elintézhetné! Pénzt is fogsz keresni?
– Hát
hogyne, ha a fater intézi, kapok statiszta gázsit.
– Az meg mi?
– Hát az a
pénz, amit a statiszták kapnak?
–
Megpróbálhatom, beszélhetek az érdekedben.
– De jó
lenne! Nekem is kéne egy kis pénz. Hátha kell még egy statiszta.
– Mond, egyáltalán elengednének otthonról két hétre?
– A
nevelőapám még örülne is, hogy nem vagyok otthon, így többet enyeleghetne
anyámmal. Így sem néz valami jó szemmel, hogy mindig a nyakukon ülök.
– Jó, ígérem,
bedobok mindent az érdekedben, majd süketelek valamit az ősöknek, biztos minden
simán fog menni.
– Csak
tudnám, mit is jelent pontosan az, hogy statiszta? Pali, neked tudnod kell, a
te papád a fővilágosító a filmgyárban.
– Ez igaz,
nélküle nem tudnak filmet csinálni.
– Akkor
mond, mit is jelent statisztának lenni?
– Na várj,
gondolkodom egy kicsit. Félek, neked hiába is magyaráznám, úgysem értenéd.
– De azért
mond csak! Mert kisebb vagyok, azért még megérthetem.
– Na jó, nem
bánom, elmondom, csak figyelj: a statiszta azt jelenti, hogy sok ember szerepel
a filmben.
– És mi
leszünk a sok ember?
– Á, dehogy,
nemcsak mi utazunk Dömsödre, hanem még sokan mások.
– Az nem jó,
akkor én, hogy látszok a filmen? Amilyen alacsony vagyok, biztos elém fog állni
valaki, akkor pedig nem látszom, persze majd tolakszunk.
– A rendező elrendez, akkor fogunk látszani a
filmen?
– Tudod, ha már elengednek veletek filmezni,
akkor szeretném, ha legalább anyám látna a filmen. Büszke lenne rám!
– Jó, de ne feledd, te nem színész
leszel, hanem statiszta!
– Akkor már
nem is látszhatok a filmen?
– Dehogynem,
csak a tömegben.
– Ott
látszom majd?
– Nem tudom,
de azt hiszem, látszol.
– Kérdezd
meg a faterodat.
– Ilyesmivel
nem zavarhatom, különben is mérges lenne, ha ilyet kérdeznék.
– Na jó, nem
bánom, akkor ne kérdezd. De azt, azért meg fogja engedni, hogy előre
tolakodjak?
– Mondtam
már: nem ő a rendező, az öreg a világosító.
– De kár! Ha
ő lenne a rendező, akkor ugye látszanánk a filmen?
– Lehet, nem
tudom.
– Hát te
semmit sem tudsz! Ha az én apám lenne a világosító, akkor én mindent tudnék.
– Azt
hiszed, otthon mindig a filmről beszélünk?
– Te Pali,
még mindig nem értek valamit? Jó, statiszta leszek, azt értem, de azt nem, hogy
éjszaka lesz a filmezés, hű, de izgalmas!
– Miért
lenne éjszaka?
– Mert azt
mondtad, a papád a fővilágosító. Idáig úgy tudtam, hogy világosítani a sötétben
kell!
– Nem!
Világosítani nappal is kell!
– Jó, ezt
nem tudtam, én nappal látok rendesen, meg úgy tudom, az emberek többsége lát,
kivéve a vakokat, de azoknak úgyis hiába világosítana a papád, akkor sem
látnak.
Éles
kerékcsikorgással kidugja orrát a kanyarból az 50-es villamos. Pedig még
szívesen elhallgattam volna a két gyerek beszélgetését.
Mindenki a villamos felé fordult, és feledésbe
merült a két gyerek felhőtlen eszmecseréje.
Az udvariatlan hallgatózást nem bántam meg, de azért
elnézést kérek érte.