Alapos ember

  Alapos ember az, aki meggondol, megfonttól minden cselekedetét, megnéz mindent, jól átgondolja vásárlásait. Nem hamarkodja el döntéseit, mindent szeretne megérteni, okot, okozatot, okozatokat. Döntéseit kevésbé bánja meg, legyen az apróság, vagy nagydolog.

  Egy ilyen emberről szól most ez a kis történet, amely lehet igaz is, meg kitalált is!

  A helyszín egy kis élelmiszer üzletecske, valahol a külváros szívében.

  – Jó reggelt kívánok, köszön az alapos ember, amikor belép a kis üzletbe.

  – Jó reggelt válaszol az eladó, kissé álmosan, úgy magyarosan maga elé meredve.

  – Azt hittem nincs itt, azért köszöntem ilyen hangosan, ahányszor jövök, mindig a kisraktárában találom.

  – A frászt hozta rám akkorát kiabált, a betörők szoktak ekkorát köszönni, hogy a nagy hangjukkal megfélemlítsék a pult mögött szorgoskodó eladót.

  – A múlt héten csak azért nem raboltak ki, mert előzőleg árut hoztak és üres volt a kassza, a grízes liszt meg nem kellett a betörőknek.

  – Mivel nem vagyok betörő, sem csibész, adjon nekem egy doboz tejet, legyen szíves. 

  – Csak homogénezett tejet tudok adni, azt is csak zacskóban.

  – Milyen az? – Nem ismerem, nekem jó a legolcsóbb tej is, tudja a cica benzint, azt szoktam inni.

  – Tudom, tudom, de én nem iszom a tejet, és így nem tudhatom, hogy a homogénezett tej milyen, de valószínű olyan, mint a cica benzin csak ólommentesen. Pedig a vevők érdekében maga is ihatna! Mondja ez a homo tej nem olyan, mint a kecsketej?

  – Mit tudom én! – Nekem sem mondják, csak hozzák. De kérem, csak van annyi jogom, hogy megtudjam milyen tejet akar nekem eladni? – Igen, jóga az van, de értse meg, hogy csak zacskós homogénezett tejet tudok adni. – Kéri, vagy nem kéri?

  – Mondja, nem kóstolhatnám meg, milyen a maga génezett teje? – Ha kifizeti, akkor igen. – De mért fizessem ki, ha egyáltalán nem biztos, hogy ízlik a homoteje. Olyasmit, hogy vásárolhatok, amiről azt sem tudom, hogy mit jelent?

  – Volna szíves elmagyarázni, hogy a maga gén teje mi is valójában?

  – Az nem gén tej, hanem homogénezett tej.

  – Jó, jó, de még mindig nem tudom, mi a fenét akar rám sózni?

  – Egyáltalán meglehet inni?

  – Meg bizony!

  – Hát ezt meg honnan tudja, ha soha nem iszik tejet?

  – Mert ilyet kapok a zacskózóból.

  – Kitől kap ilyet?

  – Most mondtam a zacskózótól. – Nem érti az úr?

  – Az úr lehet, hogy érti odafent, de én itt lent..., különben sem világos minek nekem homotej?

  – Mert ugyebár a homo szerintem ember, gének pedig, valami öröklési ügye a biológiának.

  – Jól mondom fűszeres úr?

  – Mert ha nem, szóljon csak bátran! Ugye megérti, ha nem merek géntejet venni.

  – Akkor ne vegyen!

  – De hogy megyek haza tej nélkül?

  – Mondja, maga nem a TSZ - ből hozatja a tejet?  

  -  De igen, csak előbb elviszik a gyárba homogénezni.

  – És maga nekem azt akarja eladni?

  – Vegyen bátran, nézze meg, a zacskóra rá van írva valami, olvassa el!  

  – Tényleg, de nem hoztam olvasó szemüveget, csak a nagybetűket látom, de az is homályos, hogy homogénezett tej.

  Az alapos ember nézi, nézi, az elmosódott betűket még szemüveggel sem tudná kiolvasni a nem olvasásra íródott sorokat.

  – Most kéri a tejet, vagy nem kéri?

  – Hát azért jöttem!

  – Akkor meg vigye!

  – Szóval el akarja adni nekem a génes tejét?

 – amikor nekem jók a génjeim, ezt a feleségem is tudja bizonyítani, aki szült nekem három gyereket, két lányt és egy fiút. Ha ez kevés magának, akkor elmondhatom, hogy a barátnőmnek is lett egy gyereke tőlem. De ezt az asszonynak nem kell tudnia, mert a lelkem Terkája igen csak megneheztelne rám. Különben áldott jó lélek,

  – Egyszóval ad nekem rendes tejet vagy nem? Mondtam már, hogy csak homogénezett tejem van.

  – Szóval nincs más?

  – De van, na látja, miért nem ezzel kezdte?

  – Mert azt tejpornak hívják!