KÉTFUNKCIÓS POKRÓC
Kedves
olvasóim! Nehogy azt higgyék, hogy a leggyakoribb katonai kiszúrásról
megfeledkeztem írásaimban! Bár latolgattam a dolgot, hogy erről mégsem írok, de
ezt a nem mindennapos pokrócozást meg kellett írnom, úgy érzem!
De előtte,
még hadd mondjam el, hogy mit is jelent a kétfunkciós pokróc: minden katona
felszereléséhez tartozik egy sötétszürke, vagy khaki színű pokróc. Általában
takaródzásra használja a kiskatona. De most jön a második funkció, vagyis a
pokrócozás, ami egyszerűen azt jelenti, hogy valakinek a fejére borítják,
(általában váratlanul) és utána mindenki üti, ahol csak éri. Ez az utobbi eset
igen gyakori katonaberkekben.
Most térnék
rá a lényegre! Ma egész nap harcászati gyakorlaton volt az egységünk! Csúsztunk,
másztunk, sárban, porban és ennek javát annak köszönhettük, hogy volt közöttünk
egy renitenskedő kis kopasz, aki csak hátráltatta a gyakorlatok elvégzését.
Semmi nem tetszett neki, a parancsot ímmel-ámmal épphogy elvégezte, egy
elkényeztetett lusta, ficsúr, olyan mama kedvence féle.
Lezser
magatartását, a trehány öltözéke, a lusta mozgása, a nagyfokú figyelmetlensége,
csak fokozta. Ha énekelni kellett, ő nem énekelt. Ha lapos kuszás volt a
feladat, ő négykézláb mászott. Miatta a szakaszunk az utolsó helyen végzett, a
szakaszok kiképzési versenyében. Szinte kezelhetetlenné vált. Egész nap, csak
az ő nevét emlegette Egri őrmester elvtárs. Hiába fenyegette, hiába helyezett
büntetéseket kilátásba, semmi nem használt neki. Ezért elhatározta a körlet, hogy
este megkapja a magáét, megpokrócozzuk!
Ez mégis
csak bosszantó, beszélgettünk egymás között, a minap is miatta késtük le a
vacsoraosztást, mert lemaradt az egységtől, és rá kellett várni.
Tudtuk azt,
hogy ő most is, mint rendszerint takarodó után fog kimenni a körletből, és
mikor már kezdünk álmosodni, akkor nagy ajtócsapkodás közepette jön be a
körletbe. Nem törődve katonatársai nyugalmával.
– A mai
nappal betelt a pohár, Szanyi Sándor honvéd megkapod a beosztásod a
szobatársaidtól! Ahogy elhagyta a körletet, két legerősebb katona pokróccal a
kezében, leoltott lámpánál várta az ajtóban. S ahogy, kinyílt az ajtó két
katona a belépő fejére dobta a pokrócot, és ütni kezdte, ahol csak érte, persze
a többi katona is neki esett és ütötte, verte. Már a földön feküdt, taposta,
szidta mindenki, te rühes, ronda lusta disznó miattad nem kaptunk vacsorát, hát
nesze ez a te vacsorád tőlünk, és tovább rúgta verte minden szobatársa!
És ekkor
újra nyílt az ajtó, és teljes életnagyságban előttünk állt Szanyi Sándor
honvéd! Azt hiszem ezt nem is, kell leírnom, hogy mindnyájan ledermedve álltunk
előtte! Nem kaptunk levegőt a meglepetéstől, úgy lemerevedtünk, mintha a
lábunkat betonba öntötték volna. Ekkor a földön lévő pokróc mozogni kezdett, és
kihámozta magát a körlet-parancsnokunk, aki a villanyoltást jött ellenőrizni.
Mi még
álltunk némán a már kivilágított körletben, és láttuk-hallottuk, hogy
meggörnyedve, jajgatva elhagyja a körletet a tévedésből megpokrócozott
körletparancsnok.
Mindezek
után gondolják csak el, kedves olvasóim milyen sorsot szánt nekünk a
körletparancsnokunk!