– Drága Elvirám, ugye értem tudsz jönni? Nagyon fájnak a lábaim. Kocsi nélkül nem tudok menni!
– Természetes Bertuskám, hogy taxival jövök érted, és így legalább hamar ott leszünk kezdés előtt, van még mit megbeszélni, mielőtt elkezdődik a műsor.
– Elvira a három kiló lisztből sütött pogácsáival kezében, integet a taxiknak. Halló, halló álljon már meg végre! Na végre. Bezzeg, ha nem akarnék taxival menni, biztos minden sarkon taxi állna, utasra várva.
– Legyen szíves a Saslik utcába a 16 alá elvinni!
A taxis hallgat nagyokat, de Elvira már el is helyezkedett a sofőr mellett. A pogácsás szatyrok a hátsó ülésre dobva.
– Na induljon már ! – mire vár?
A gépkocsivezető mutogatni kezd a kezével, és minden arc mimikáját bedobva, tátogó hang jön ki a torkán.
Elvira, valamikor fiatalabb korában tanult ugyan jel- beszédet, de az már régen volt. Csak hamar rájött, hogy a taxisa süketnéma. Na ezt jól kifogtam, ilyen szerencsém csak nekem lehet. A kölcsönös mutogatásból sikerült a vezetővel megértetni, hogy hová akarok menni. Óriási egy-pár kanyar vétel után, már meg is érkeztünk a megadott címre. Várjon egy kicsit, ezt könnyen kimutogattam a vezetőnek. Különben sem fizettem ki, ebből is gondolhatta, hogy mindjárt visszajövök.
– Gyere Bertuskám sikerült egy taxit szereznem. Ne lepődjél meg, de süketnéma a vezető, de jól vezet.
– Elvira betuszkolja kocsijába a művésznőt, majd mutogatásokkal próbálja értésére adni a vezetőnek hova akarnak eljutni A vezető a bizonytalanság érzésével az arcán elindult hol balra, hol jobbra kanyarodva A két utas természetesen követni nem tudta, a kanyargó kocsiban a helyes irányt. Egy jó negyedórai autókázás után, megállt egy kereszteződés előtt. Kezeivel jelezve, hogy megérkeztek a kívánt címre.
A két hölgy nagyon örült, hogy megérkeztek időben. A jó borravaló után, a sofőr pillanatokon belül elviharzott. Köszönés, azaz karjelzés nélkül. Jé nem látom az idősek otthonát, te látod, hogy hol van. Én sem tudom, melyik ház az.
– Jó napot kívánok, tessék már nekem megmondani, melyik házban van az idősek otthona?
– Ne haragudjon, de itt a környéken nincs semmiféle otthon se időseké se másoké. Melyik utcát keresik?
– A Lenke utcai otthont.
– Itt a környéken nincs Lenke utca – az nem lehet, kérem a taxis mondta, hogy itt van.
– Nekem ne magyarázzon én itt lakom, több mint harminc éve már csak tudom!
– Hát köszönjük szépen. Mindjárt fogok egy másik taxit Bertuskám támaszkodjál, addig a falnak, és vigyázz a pogácsákra! Taxi, taxi álljon meg! Jaj, de jó lassít! Három házzal arrébb meg is állt.
– Gyere Bertuskám vánszorogjunk oda, ne te cipeld a pogácsákat, én viszem. Legyen szíves, vigyen minket a Lenke utcai öregek otthonába, sajnos az előző taxis ide hozott, de nem itt van. Hiába nekem kellett volna, annak idején megtanulni rendesen a jelbeszédet, bár akkor még nem tudhattam, hogy süketnémák is lehetnek taxisok
– Elvira drágám, van egy kis problémám, mondjad Bertuskám, inkább csak súgnám neked meg kéne állni valahol, nagy bajban vagyok. Képzeld, tegnap óta megy a hasam. Nem tudom, mi van, de nekem sürgősen WC-re kell mennem, te szóljál a vezetőnek, hogy egy női illemhelyen álljon meg!
– Vezető úr megkérhetem, egy női utcai WC-nél álljon meg, mert a néninek szüksége lenne oda bemenni.
– Hát ez nem lesz egy könnyű feladat, olyan ritkán található illemhely. Igen meg van a Lövölde téren, tudok egyet.
– Nagyon köszönjük, igazán kedves. De kérném, várjon meg minket, ha lehet a taxiórát, állítsa le, addig se pörögjön nekünk.
– Semmi gond kérem, de eddig fizessék ki a fuvardíjat!
– Természetesen, adom a pénzt.
– Na jól van Elvirácska mehetünk tovább, de hol a taxi? Nem tudom, azt mondta, megvár, de ez is becsapott minket. Most hol fogunk egy másik kocsit?
– Halló taxi, taxi! – tessék parancsolni. Legyen szíves minket a Lenke utcába vinni, nagyon sietünk, mert máris késésben vagyunk!
– Ja kérem, időben kellett volna elindulniuk.
– Na végre, hogy megjöttetek! Már azt hittük nem is jöttök, vagy baleset történt.