A ponyvatetős Skoda-koloniál lassan haladt előre. A rendőrsofőr
tányérsapkáját hátra tolta, hogy szemeit jobban rá tudja tapasztani a gépkocsi
szélvédő üvegére. Az ónos eső rögtön ráfagyott a két árokkal szegélyezett
betonútra. A műjégpálya karbantartói megirigyelhették volna a jégnek ezt a
simaságát.
– Ronda egy
időnk van ma! – Csak már bent lennénk a kapitányságon. – morgott magában,
félhangosan. Még legalább fél óra, ha ilyen tempóban haladunk.
– Ennél lassabban már nem is tudnál gurulni? Szólalt
meg a sofőr mellett ülő nyomozó hadnagy. Na nem azért, de itt hátul ülni,
középen egy megbilincselt emberrel nem egy kéjutazás. Ráadásul ilyen huzatos
autóban. Válaszolt a kísérő őrmester.
– Azt
hiszitek, én nem mennék gyorsabban, ha nem csúszna így az úttest!? – Nekem se
jó így, de nem merek még sebességet sem váltani, mert kuplungolásnál rögtön
megcsúszik ez a görbelábú taliga. A lengő futóművet nem ilyen útra találták ki.
– Mondja elvtárs, a fogda legalább meleg?
– Én nem vagyok magának elvtárs, én főtörzsőrmester
vagyok! – Világos? Ehhez tartsa magát. Különben is ne beszéljen annyit, majd
meglátom, a kihallgatáson is ilyen beszédes lesz?
– Az őrizetes elhallgatott, csak az arcáról
sugárzott le a méreg, hogy, ilyen könnyen elkapták. Pedig már azt hitte, hogy
minden rendben, az áru biztonságban van. – Mit számít a TSZ-nek az a pár ezer
tojás. Hogy a fenébe tudta ez a ronda korcs kutya, hogy éppen nálam kell
keresni az árut? Ha egy nappal később szimatol az a dög, már rég túl van a szajré
továbbításán. A pénznek nincs szaga, senki sem tudta volna meg. Olyan szépen
kitervelt mindent. Mennyi energiájába került, mire tudott szerezni egy olyan
kereskedőt, aki hajlandó lett volna átvenni az egész szállítmányt és ráadásul
nem is érdekelte, hogy honnan van. Még az árban is meg tudtak egyezni, és akkor
jön ez a ronda rühes kutya és kiszimatol mindent. Még mondja valaki, hogy
nedves időben a kutya szimatát veszti!
Precízen
kitervelt mindent, volt idő bőven, amióta kinevezték éjjeli őrnek ebbe az
átkozott TSZ-be. Most mi lesz? Hogy kirúgnak, az biztos, de az ismerősök és a
kollégák mit fognak szólni, hogy épp az éjjeliőr lopta meg őket? Ráadásul úgy,
hogy másnap már elkapják. Hü, de kellemetlen lesz! – Pedig az elnök, aki
megbízott benne azt mondta "Koma, aztán jól tartsd nyitva a szemed, nehogy
valakinek kedve támadjon megdézsmálni a közöst!".
Hát ez a
balhé nem hiányzott. Még a végén a TSZ lakást is vissza kell adni. Hogy én
milyen marha vagyok, de főleg peches. Talán meg kellene szökni valahogy...
Mindezen
elmélkedett, mikor érezte, hogy a lépésben haladó kocsi megcsúszik, az úttesten
megfordul, aztán nagyon lassan a bal oldali árok felé sodródik. Még egy fél
fordulat, és lecsúszva az úttestről beborult az árokba.
A Skoda
gépháztetejével nekitámaszkodva egy hatalmas fának dőlt. A lámpák kigyulladtak,
a kürt megszólalt, mintha automatikusan jelzést adna, hogy itt baleset történt.
A kutya is ugatni kezdett, az első ülés előtt
kuporodott össze.
A vezetőnek
sikerült a ponyvatetőt belülről kinyitni, majd a tetőn keresztül egyenként
kijutottak a kocsiból. Utoljára az őrizetes jelent meg a kocsi tetején. Apró
karcolásokon kívül senkinek sem történt baja. Mindenki saját magával volt
elfoglalva.
Kis idő
múlva minden elcsendesedett: csak az őrizetes szólalt meg "Két pech egy
nap alatt, ez egy kicsit sok. Nem elég, hogy lebuktam, még a rendőrautó is
felborult velem!"