Cipzár


  Oszkár barátom, persze nekem csak Oszi mesélte el ezt a furcsa történetet, mely nem éppen illik papírra vetni. De kérem, bocsássák meg nekem, nem tudtam megállni, hogy ezt a mosolyra késztető esetet kihagyjam írásaimból.
  Ott kezdem, hogy Oszival együtt inaskodtunk egy autószerelő műhelyben. Jó barátok voltunk eléggé kibeszéltük egymásnak nő ügyeinket. Egy délelőtti műszak vége felé a műhely udvarán mesélte a következőket.
  – Képzeld Jenci, hogy jártam. Á nem is mondom, mert nagyon kellemetlen még visszagondolni is rá.
  – Na, ki vele látom mondanád is, meg nem is. Könnyíts magadon, halljam mi történt a kislánnyal, mert gondolom róla, van szó?
  – Igen, Emlékszel, hogy mondtam neked az ecseri piacon sikerült egy jónak látszó farmernadrágot vennem.
  – Tudom, dicsekedtél vele, milyen klassz üzletet kötöttél. Még egy kicsit is irigykedtem rád, hogy milyen mázlista vagy, én már mióta hajtok farmer után és nem tudtam szerezni, elfogadható áron.– mond már mi köze ennek a Tecához, akivel, még együtt jársz!
  – Igen újra együtt járunk!
  – Na, miért mi történt köztetek?
  – Az történt, hogy randevúm volt egy délután Tecával.
  – Jó ezt idáig értem, csak azt nem értem, hogy az ecserin vásárolt farmernek mi köze mindezekhez?
  – Ne szakíts félbe, mert mindjárt nem mondok semmit!
  – Jó, jó hallgatlak!

  – Tehát ott tartottam, hogy, meglepem Tecát az új farmernadrágommal, sétálunk a körúton, aztán egy mozi következhet. Így is lett volna, csak a farmer nadrágomnak a cipzárja elakadt. Se le, se fel nem akart mozdulni. Én minden áron ebben az új nadrágomban akartam menni, tudod még menő a farmer. Rángattam ide-oda, de semmiképp nem akart felhúzódni. Az idő szaladt féltem, hogy elkésem. Eszembe jutott, hogy a műhelyben, ha valami alkatrész túl szorosan illeszkedett össze, akkor egy kis csapágy zsírral megkenve, mindjárt megoldódott a probléma. Egy hirtelen ötlettel kimentem a konyhába és anyám zsíros bödönébe nyúltam egy jó ujjnyit az ujjamra téve, majd a cipzár belső és külső oldalát bekentem vele. Bevált a módszer, mert az szétmaszatolt zsír megtette hatását. Úgy működött, hogy öröm volt húzogatni le-fel. Sietségemben nem is figyeltem, hogy a zsír piros volt az előző napi paprikás lisztben sütött keszegtől, amit anyámnak a nagy csarnokban sikerült venni.
  – Én boldog voltam és rohantam a találkára. Így időben oda is értem! Bár ne értem volna oda!
  – Miért most meg mi a baj? Az is baj, ha elkésel, az is, ha idejében odaérsz.
  – Igen én egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, végre van egy klassz lány, és van egy klassz farmerem, elszúrok mindent, pedig milyen szépen alakultak a dolgok. Már többször is voltunk moziban, sétáltunk a szigeten, a múltkor még a Gellérthegyre is felcsaltam, szóval minden rendben volt, és akkor?
  – Mi volt akkor? Mond már!
  – Az volt, hogy a Körúton sétálva eszembe jutott egy jó gondolat. Rögtön mondtam is neki. Teca gyere, beülünk a híradó moziba, úgy tudom valami érdekes filmet, vetítenek. Egy rövidke vitatkozás után jegyet váltottam az utolsó sor páholyába. A film már ment, jegyszedőt nem találtunk, lassan kitapogattuk az üres páholyt kényelembe, helyeztük magunkat, s ahogy szemünk megszokta a sötétséget, láttuk, hogy körülöttünk nem ül senki.
  Megfogtam a kezét, simogattam, puszilkodtunk, mint-ahogy az lenni szokott, egymás fülébe sugdolózva mondogattuk, szeretlek, szeretlek, – én is, én is, volt a gyakori válasz. Közben, hogy kényelmesebben üljek, igazgattam a feszülő farmeremet, amitől bizony zsíros lett a kezem.
  A baj csak akkor kezdődött, mikor a moziból kijöttünk. A finom világos selyemruha domborulatain a kezemtől piros zsírfoltok jelentek meg.
  – Először én sem tudtam, hogy ez mitől van, de aztán a nadrágomra nézve rögtön láttam, mi történt. Nagyon szégyelltem, de nem tudtam mit csinálni, bár javasoltam egy-két dolgot, de se víz, meg aztán a zsír csak nem jött volna ki a vékony selyemruhából.
  Nem tehettem mást, mint a legrövidebb úton hazakísértem Tecát és millió bocsánatkérés után elköszöntem tőle. Felkísérni már nem mertem.
  – Hát ez tényleg nagy hiba volt tőled, ilyen marhaságot csinálni elképesztő!
  – De ezzel, még nincs vége a dolognak!
  – Miért mi történhetett. még ezek után?
  – Napokig nem mertem találkozni Tecával, de végül is elkerülhetetlenné vált a találkánk.
  – Mért mi volt, kibékültetek?
 – Nem csak elmondta, hogy milyen patáliát csinált a mamája, az apjáról nem is beszélve. Hát még egy jó ideig nem találkozhattunk. Ugyanis az történt, hogy szegény Teca mamája kiszúrta a ruhazsírfoltjait, sőt még a fehérneműjén keletkezett zsírfoltok is őrizték kezem nyomát.
  Napok teltek el, mire meg tudtam magyarázni mi is történt tulajdonképpen. Teca még csak megértette valahogy, de a szülei már nagyobb falatnak bizonyultak. Nekik hiába bizonygattam, hogy mindennek a cipzár az oka Mondanom sem kell, hogy napokig nem járhattunk együtt. Még mindig szégyelltem magam és kerültem a szüleivel a találkozást.
  Egyik este minden félelmemet legyőzve sikerült a kapujuk alatt megvárnom Tecát rögtön átöleltem, mert a szívem az erősen azt kalimpálta, hogy itt az alkalom és most béküljek ki vele! Mire ő igyekezett ölelésemből megszabadulni, – hagyj engem békében te halszagú, zsíros kezű. Mire én azt válaszoltam – ez nem az a halszag, amire te gondolsz, ez az üzemi ebéd illata.
  – Aztán mi történt?
  – Összeölelkeztünk, és egy jót nevettünk a történteken. A szülök is lassan megbékéltek, de azóta farmernadrágban nem mertem hozzájuk menni.