– Ne tolakodjon,
kérem! Jó, hogy rá nem lök erre a szerencsétlen idős nőre.
– Szerencsétlen a
nénikéje, szemtelen fráter!
– Elnézést, de
mindjárt indul a vonatom, és ha nincsen ingyen jegyem, nem is vagyok
regisztrálva, nem utazhatom.
– De kérem, még
vannak előttünk nagyon sokan!
– Nagyságotok
láthatja, hogy én a soromra várok, hogy számba vegyenek, legyen egy ingyen
cetlim úgy, mint a Riska tehenemnek van a fülében. Az igaz, hogy nekem csak
akkor kell elővennem, ha kérik. Rólam rögtön lesír, hogy nincs ingyen jegyem.
Tetszik tudni-e, miért van a tehénnek a fülében a biléta?
– Na mondja miért, nagyokos?
– Mondhatom, ha gondolja! – csak azért, mert nincsen zsebe. Nekünk
viszont van még zsebünk, ha üres is, de van! Persze azért találták ki ezt a
marhaságot, hogy a nyugdíjasoknak is legyen a zsebükben valami, ami ingyenes.
– Nem látja, hogy
megy már a sor, csak 15-en vannak előttünk, de szívesen magam elé engedem,
akkor csak tizennegyedik tetszik lenni.
– Na végre egy kis
ablak, ahol elsírhatom bánatomat. Én kérek egy regisztrációt, egy viteldíjat
ingyen, egy peron- jegyet, hátha az is kell, (végül is a peronon megyek
keresztül,) és még mit tetszik adni ingyen? – nehogy újból sorba álljak.
Szívesen megveszek mindent, ami ingyen kapható, vagy vásárolható.
– Azt mondja inkább
hová, utazik?
– Hova, hova? Hát a
rokonaimhoz Balfékházára.
– Hány éves a bácsi?
–
Hú, de kíváncsi maga!
Jól megéreztem én,
amikor a rádió bemondta, készüljünk fel, hogy zökkenőmentesen menjenek a
jegyvásárlások. Bár én nem akarok vásárolni.
Elhoztam a
munkakönyvemet, nehogy azt higgyék, én munkakerülő voltam. Igaz, már lejárt, a
biztonság kedvéért nálam van a személyi számos barna könyvecském is. Abba meg
az van írva, hogy határidő nélküli, de a személyi számom már nem fontos, hogy mikor
születtem, kit érdekel, ez a szám már nem szám. Bár nem tudom, aztán mi lesz,
ha utazni akarok külföldre? Igaz, oda nem járok, de még a határ mellett sem
voltam, sosem tudni, melyik szám érdekli az ingyen jegyet osztogató vasutast.
– Tudja kedves én
olyan szerencsés vagyok, hogy mindig a másik szám kell nem, amit én már otthon
is gyakoroltam. – Elképzelhető, tessék mondani, hogy ez elég egy balfékre utazónak?
Vagy még menjek haza valamiért?
– Ne humorizáljon öregúr, hosszú
a sor. Inkább mondja a nevét, hogy hívják.
– Engem kérem Dr. Schmitek Alfonznak ……Ne
spekuláljon annyit, másolja ki a személyimből, nem figyelek oda, csak másolja…
Foglalkozása nyugalmazott MÁV főfelügyelő a szakmám, ezt nem muszáj odaírni!
– Akkor magának még ingyen jegy sem kell, maga vasutas!
– Akkor maga mindig ingyen utazott.
– Az igaz, csak akkor nem számoltak meg
minket.– Hogyne kéne akkor, ha nem kapok ingyen jegyet, hogy számolják meg,
hogy hányan utaznak a jegynélküliek? Vagyis regisztráltak!
– Hová utazik?
– Az előbb mondtam már.
– Elfelejtettem, mért, maga nem szokott
elfelejteni semmit?
– De
igen. Kapok jegyet vagy nem?
– Persze,
itt a jegye! És jó utat kolléga úr!