– Jó napot kívánok!
– Jó napot.
– Ha már ilyen kedves tetszik lenni, kérdezhetnék valamit?
– Kérdezzen!
– Mondja miért állnak
sorban?
– Majd meglátja, ha magára
kerül a sor.
– De kérem én…
– Semmi de! – én hajnal óta
itt állok, mégse kíván-
csiskodom.
– A néni biztos ráér
– A csodát érek rá, én
nagymama vagyok, nekem
annyi munkám lenne, hogy az csak, ihaj!
– Akkor miért tetszik sorban
állni?
– Mert valahol nekem is
kikel pihennem magam.
– Ha fáradt a nagymama,
miért nem pihen otthon?
– Na, ide figyeljen öregúr!
Először is, én nem vagyok nagymama, csak az unokáimnak. Másodszor annyi mindent
rám bíztak, hogy a felét sem tudom elvégezni, idő- hiány miatt. Harmadszor, ha
sorban állok, nem csinálok mást, és mégis van belőle haszon, mert olyat viszek
haza, amit nem egy könnyen kap az ember,
– És ha történetesen nem
kell, amiért áll sorban?
– Olyan nincs minden kell,
amihez nehezen lehet
hozzájutni. Különben is én mondom, meg mi kell
otthon. Ma úgy döntöttem nem dolgozom, pihenőnapot tartok így tudom igazolni,
miért nem csináltam nagymosást.
– Miért nem tetszet
csinálni?
– Hát láthatja, mert itt
állok sorban, maga nem is figyel rám! Különben is, ha körülnéz csupa nyugdíjast
lát sorbanállni.
– Ők mindnyájan azért állnak
sorban, mert pihenni
szeretnének?
– Ne kérdezzen ilyet, mikor ez természetes. Maga nem
azért áll sorban, hogy kikapcsolódjon?
– Én kérem, azért állok sorban, mert azt hittem itt
osztanak
valamit, azért álltam ide. De végül is még mindig nem tudom, miért állok itt?
– Úgy látom, nem érti a női logikát!
– A női logikát én akkor sem értettem, mikor fiatal
házas voltam. De mondhatom azóta sem sikerült megértenem.
– Meghalt a felesége?
– Nem, csak elhagyott!
– Ó szegény ember, mélyen sajnálom.
– Ne, tessék sajnálni nekem így is jó.
– De hát akkor, miért áll sorban?
– Ezt kérdeztem én is már egy félórája.
– Miért nem mindegy magának miért áll sorban, ha
úgyis egyedül él?
– Az mindegy, csak az nem mindegy, hogy kivel állok
sorban.
– Hát az miért nem mindegy, ha úgy sem akar semmit
venni?
– Nézze, mondtam már, hogy egyedül élek, és nekem is
kell, valakivel beszélgetnem!
– Mondja pont itt, a sorban állók között, keres
beszélgető partnert?
– Igen itt keresek, mert ez a legolcsóbb nem muszáj
nekem megvenni azt, amit itt árulnak. Azzal is meg elégszem, ha jól
kibeszélgethetem magam. Különben Pista vagyok!
– Nem kérdeztem.
– Miért nem megy szórakozóhelyre ismerkedni?
Mondtam
már, hogy én is nyugdíjas vagyok! Különben is arra nem telik a nyugdíjból, csak
a sorban állásra.
– Mondja nagymama, ha elfogy a sor…
– Magának nem vagyok nagymama, hányszor mondjam még?
– szólítson csak Jolánkának!
– Hát akkor, Jolánka, ha elfogy a sor hova állunk?
– Keresünk egy másik sort, ahova beállhatunk.
– Hát látja ez nem egy rossz
ötlet, de utána
hazakísérhetem?