Leszállt a csendes éj, alszik a város...” Ezek az ismert dallamok csendültek fel éppen a rádióból, mikor Pista nagy elhatározásra jutott:
– Ma nem! Ma igenis erõs leszek, azért sem megyek ki a lóversenyre! Nagydíj ide vagy oda, nem érdekel! A mai délutánt a kislányomnak szentelem! Persze lehet, hogy éppen ma, harmadikán szalasztom el a szerencsémet?! Nem baj, akkor sem megyek! Már két hónapja nem láttam a kislányomat. A volt feleségem nem is izgat annyira... fõleg a megjegyzései! Már megszoktam az egyedüllétet! Õ egyenesen utálja a lovakat! Mit lehet ezeken a szerencsétlen lovakon utálni?... Tehetek én arról, hogy a lovakat is nagyon szeretem? Az életem, a lovak!... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a lányom nem érdekel! Igenis, érdekel! De azok a lovak!... Na minfegy! De az biztos, hogy a mai délutánom csak a lányomé lesz! Azt is meg lehetne csinálni, hogy elhozom a gyereket az anyjától, aztán útba ejtjük a Kerepesi utat... Igaz, ez egy kis kerülõ, de ezt a gyerek úgysem venné észre... No, nem mintha játszani akarnék, ez igazán távol áll tõlem! Csak megnézem az elsõ futamot, aztán máris mennék a gyerekkel a Vidámparkba, hadd élvezze a lányom a riglispílt! Azért nem ártana az sem, ha látna igazi lovakat is, mielõtt a vursli falovaival megismerkedik, nehogy azt higgye ez a szegény gyerek, hogy a lovak csak körbe-körbe tudnak járni!... Jó, ha tudja, a ló futni is tud, de ha kell, akkor galoppozik is!... Hadd szeresse meg szegénykém már gyerekkorában õket!... Igenis lássa meg saját szemeivel, mennyivel szebb látvány a vágtató paripa, mint a csicsásra festett faló!... Bár az anyukája is szeretné õket, akkor biztosan nem váltunk volna el! Egyszer úgyis megtudja a lányom, hogy azért vált ketté a család, mert én szeretem a lovakat, az édesanyja pedig nem szerette õket. Nem szabad a szegény gyerekeke félrevezetni, mindig az igazat kell látnia! Mekkora élményt jelent majd neki, mikor az óvodában elmeséli, hogy õ már látott igazi lovakat is, és milyen sokat!... Felnõtt korában majd boldogan fog visszaemlékezni arra, hogy milyen nagy élményt szerzett neki az édesapja! Igen, ez lesz a legjobb! Nem gondolkozom ezen tovább, megmutatom a lányomnak a lovakat!...
Pista elment a lányáért, és azzal a bizonyos „kis kerülõvel” útba ejtették a Kerepesi utat.
– Gyere kicsim, itt egy kicsit körülnézünk, megmutatom, hogyan sétáltatják a lovakat, mielõtt megfuttatják õket! A fene egye meg! – morgolódott magában. – Egy hajszálon múlt, hogy ez a ronda deres lemaradt! Nem csoda, ha egyszer ilyen rossz hajtót ültetnek rá!... De majd a következõ, az lesz ám az igazi futam!... Nem játszom tovább! Ezt a pénz a Vidámparkra szántam!... Különben is!... Nincs tovább, nem várjuk meg a futam végét! De ha meg bejönne, az igazán sok pénzt hozna a konyhára! Nem ártana a zsebpénzünket megszaporítani! Akkor több játékkal játszhatna, mindenre felültethetném a lányomat!... Úgy látom, szívesen bámészkodik, nézi, hogy ezek a csúnya felnõttek hogyan tépik össze és szórják szét a papírjaikat. Bezzeg az óvodában rögtön rászólnának, ha szemetelni merne! De a felnõtteknek szabad!... Na várj csak, kislányom! Csinálunk neked egy kis szemetelni valót... Gyere, megyünk a pénztárhoz! Csak még ezt az egy futamot várjuk meg, aztán meg sem állunk a Vidámparkig!... Ez aztán disznóság! Biztos, hogy bunda van benne! Az utolsó fordulóban ilyen arcátlanul visszafogni azt a szegény lovat, pedig biztos befutó lett volna!... Na ezeket a papírdarabokat is nyugodtan szétszórhatod, kislányom, itt nem szól rád senki!... Hogy mondod? Szeretnéd megnézni, hol alszanak a pacik? Na gyere, megmutatom! Látod, milyen szép sorban állnak? Jól nézd meg, ezt nem láthatja minden kisgyerek! Jól megnézted? Akkor gyere, visszamegyünk, megnézzük a harmadik futamot... Akarsz még szemetelni? Ez a szép fehér ló tetszik neked? Hát jó, nem bánom, ha te is akarod nézni, kislányom? Tudom, hogy apád lánya vagy! Nézd, hogy fut! Mi is megyünk mindjárt, csak elõbb felveszünk egy kis pénzt, akár mehetünk is a kasszához!... Nézd már, mi lett vele?! Megbotlott, kezd lemaradni, hogy az a radai... jó Isten!... Na, ne figyelj ide ilyenkor!... Itt van, inkább szemetelj!...
Pistának korgott a gyomra, gondolta a lánya sem vetne meg valami kis finom falatot.
– Nem vagy éhes? gyere, megmutatom neked a büfét, nekem sem fog megártani egy korsó sör! Csokit is kérsz? Hát persze, gondolhattam volna! Most vissza kell mennünk, indul a negyedik futam, majd utána csokizunk, jó?... Most figyeljük a lovakat! Tûzpiros, fuss, még megnyerheted! Fussál, te drága Tûzpiros! Ilyen vörös színnel nem szabad lemaradni! Drága jó Istenkém, adjál erõt Tûzpirosnak, hogy elsõként érjen célba! Csak ez az utolsó forduló ne lenne! A kanyarban mindig lemarad, ez a gyengéje! Szedd össze magad, te dög! Könyörülj meg rajtam, nézd, a gyermekem is téged néz! Legalább az õ kedvéért ne maradj le, légy elsõ!...
Pista ekkor már világosan látta, nagy baj van. Magába roskadva mondta:
– Lema... maradt! Ez nem lehet igaz! Ilyen csak a mesében létezik! Gyere, kislányom, megyünk csokizni, de addig is, szemetelj csak nyugodtan!... Na, most már úgyis mindegy, de talán van még egy esélyem, a lényeg az, hogy a gyerek jóllakott! Jól elvan ezzel a tábla csokival a kezében! Talán ez az utolsó futam majd hoz egy kis szerencsét! Van még egy kevés aprópénzem, hátha megszaporodik! Igen, érzem, itt van a legnagyobb esélyem, talán ez a rühes dög nem hagy cserben! Ráteszem az összes megmaradt pénzemet, és soha többé nem nézek a lóverseny felé sem, csak most az egyszer legyen szerencsém! De tényleg így lesz, ha mondom! Soha többé nem játszom, még a környéket is messzire el fogom kerülni! De ha nem így lesz, drága jó istenem, akkor soha többé ne hagyj nyerni, csak most az egyszer, most igen! Mindent megígérek! Rendes ember leszek, többé még csak rá sem nézek egy lóra sem. Ha kívánod, a templomba is eljárok, megtanulok újból imádkozni, mindent vállalok, csak még egyszer nyerhessek!...
Ma úgy látszik, nincs szerencsém, ez a lónak csúfolt virslijelölt is cserbenhagyott... Legyen átkozott az ilyen hülye zsoké, aki nem tud lovagolni! Szemetelj csak, kislányom, hadd lássa mindenki, mennyi embert becsaptak ezek az átkozott lovak!...
– Gyere, hazasétálunk anyuhoz, kellemes séta lesz, és közben megvesszük a jövõ heti Turf-ot.
