HELYZETJELENTÉS
Ez a helyzet, egy hetvenkét éves nagypapa esetében napjainkban.
– Szervusztok gyerekek! – megjöttetek?
– Szia papa.
– Mit csináljak, mit mondasz kis unokám?
– Szia Szia, különben, semmit sem mondtam.
– Mit nem mondtál?
– Semmit, azt sem mondtam, szia vagyis mondtam!
– Felejts el papa.
– Ki felejtsen el? – a fiam, vagy az unokám! Most látom a fiam nincs is itt, hogy felejtsen el?
– Nem az apu felejtsen el, hanem te felejtsél el papó!
– Miért felejtselek el, mikor itt vagy. Mond Terikém,?
– Nem -, nem tudok róla, én biztos hallottam volna, ha elutazna!
– Akkor miért akarja, hogy felejtsem el?
– Dezső! – nem ő akarja, hogy elfelejtsd, hanem te akarod.
– Mit akarok én?
– Elfelejteni az unokádat.
– Miért én elutazom?
– Nem utazol sehova tata!
– Akkor, hogy lehet elfelejteni?
– Ne bosszants, nem kell elfelejteni senkit!
– Akkor miért mondta?
– Mert ez a szokás.
– Az elfelejtés az szokást jelent?
– Nem tata, a szokást nem lehet elfelejteni.
– Így már értem, csak még azt magyarázd el Terikém, ha köszönök, azt miért kell elfelejteni?
– Miért, miért, mert a köszönést úgyis elfelejtjük hamar.
– Én nem szoktam elfelejteni én, visszaszoktam köszöni.
– Te visszaköszönsz, de nem mindenki teszi ezt.
– Mért nem teszi ezt mindenki?
– Mert van, aki nem hallja,
– És visszaköszön?
– Nem igen öregem, ha csak a Matild, tudod a szemközti lakó.
– Ő előre szokott visszaköszönni?
– Dezső ne idegelj! Visszaköszönni utólag szoktak.
– Akkor miért mondtad, hogy a Matild így meg úgy?
Különben is a Matild született süket.
– Én nem mondtam, hogy a Matild így meg úgy!
– Akkor miért bőmből a rádió?
– Az nem a rádió, ami bömböl, az unokája ordít.
– Margitom! Most üvölt, vagy bömböl, esetleg ordít?
– Most semmit nem csinál! – most csend van, hallod!
– Mit halljak, ha csend van? Különben is mit kéne hallgatni a csenden?
– Hallgass Dezső, inkább kínáld az unokádat!
– Ez sem világos előttem, ha hallgatok, hogy tudok kínálni? Terikém, ugye arra gondolsz, hogy csendben suttogva kínáljak – gyere ide kis unokám, akarok súgni valamit. Vegyél a nagymamád túrósából.
– Miért suttogsz papókám? – csak nem attól félsz, hogy a túrós lepény meghallja és elbújik előlem.
– Nagyanyád mondta, súgjam!
– Nagymama nem szokott mondani ilyet. Ő akkor boldog, ha fogy a túrósa.
– Szervusz Gizikém!
– Hogy vagy papa?
– Még nem vacsoráztam.
– Nem azt kérdeztem!
– Hogy… vagy?
– Ja jól, képzeld kész a nagyothalló készülékem.
– Ez jó hír! Akkor minden rendben? Már nem kell kiabálnom.
– Rendben, rendben, csak kár, hogy nem kapni gomb elemet hozzá!