Egy kis cigányzene

  2016 nyarán, a párizsi metrón utaztam egy kedves hölgy ismerősömmel, Enikővel. Kellemes délelőtti órában. Nem volt tele a kocsink, amibe felszálltunk. Így kényelmesen ülve beszélgetéssel töltöttük utazási időnket. A város egyik leghosszabb vonalán, a 6-os metrón, mely a Nation végállomástól egész a CH. de Gaulle Etoile-ig tart. Ez összesen 27 megálló.

  A Dugommier megállónál arra lettünk figyelmesek, hogy valami hegedűből származó hangfoszlányt érzékelt fülünk, mely egyre közelebb került hozzánk. A mi magyar beszélgetésünkre szinte válaszként, egyszer csak felcsendült, most már egész közelről a Monti csárdásból egy részlet, majd azt vettük észre, hogy már a fülünkbe húzza egy cigány. Majd egy másik mulatós cigányzene, és egy közismert operettzene következett.

  A rögtönzött koncert után, tenyerét tartva végig sétált a kocsin. Egy mosolygós középkorú cigány férfi, tiszta magyarsággal szép napot kívánt nekünk. Meglepetésünkkel a zenész felé fordulva megköszöntük, a nagyon szépen eljátszott muzsikáját, természetes a válasz mosolyunk mellé a pénztárcánk is megnyílt.

  Ő udvariasan megköszönte. Majd szóba elegyedtünk vele.

– Első kérdésünk rögtön az volt, hogy miért itt a párizsi metrón muzsikál, mért nem Budapesten szórakoztatja, valamelyik étteremben a vendégeket? – Kérdésünk után, egy nagy sóhajt követve elmondta, hogy Budapesten szívesen muzsikálna, de ma már a cigányzenére nincs igény. – Nem tud megélni, abból a kevés lehetőségből, ami néha, néha adódik számára. Neki családja van, amit el kell tartania.

– Hát igen Budapesten már nagyon kevés olyan kávéház, cukrászda, hangulatos presszó, meghitt bár van, ha egyáltalán van még ilyen, ahol az emberek egy kis ital mellett, jól érezhetik magukat. – Nem beszélve a fiatal szerelmes párokról, akik egy kis andalító zene mellett összebújva táncolhatnak, romantikázhatnak, tervezgethetik jövőjüket.

– Csak a vad, érthetetlen üvöltő zene kell a mai fiatalságnak. – Mi cigányok ilyen zenét nem tudunk produkálni. A hangulatos, félhomályos összebújó, vagy mulatni vágyó ember otthon ül, és azt figyeli mikor is hall a TV-ben olyan zenét, amitől biztosítva van a füleinek épsége. – A fülsüketítő, rángatózni vágyó érthetetlen rappzene rajongókkal mi cigányok nem tudunk lépést tartani, nekünk

marad Párizs, ahol még az emberek értékelik a mi zenénket, és szórakozni is vágynak – Elnézést, de másik megállónál átszállunk egy másik szerelvényre. Viszontlátásra.
Mi is szívesen hallgattunk volna még egy kis magyaros cigányzenét.