Vitorlásverseny


   A vitorlásverseny a jövő héten lesz! – remélem, meg lesztek főnök nélkül is. A cégem nem megy tönkre, mire a versenynek vége, de még csak csődeljárást sem kezdeményeztek ez idő alatt.
– Tudom, hogy nem szép tőlem itt hagyni, a saját kft-met, de tudjátok meg, a vitorlásverseny húzhatja ki a céget a slamasztikából. Ha megnyerem a versenyt, ismertebb leszek. A sportújságok is rólam fognak írni, és sokkal több megrendelést kapunk, tehát nyerni kell! – Kérlek benneteket, nem csak úgy, mint főnök, hanem mint munkaadó kolléga, segítsetek hozzá, hogy megnyerjem a versenyt. Ha megnyerem, természetesen lesz munkátok, meg prémium is bőven. Nem kell elbocsátanom senkit, pedig sokszor megérdemelnétek!
– Hogy könyörögtem nektek, amikor a francia üzletemberek itt voltak. Direkt húztam az időt, azt hittem, hogy a titkárságomnak van annyi sütnivalója, hogy a német aktákat az összes anyaggal gyorsan eldugjátok, nehogy a fineszes franciák kiszúrják, hogy a konkurens cégtől is vásárolunk anyagot.
– Hát ennyire sem vagytok figyelmesek! Pedig a múltkor, mikor a reptérre mentem eléjük, még telefonáltam is nektek, hogy melyik delegáció is jön? Ki elé kell mennem? Kivel kell ma alkudoznom, hogy olcsóbban kapjuk a fertőtlenítőszereket. Nem csoda, hogy bizonytalanná váltam ezen a felfagyott reptéri úton. Ki rázódott a fejemből, hogy ki is jön! De ti tudtátok, mennyi a munkám, hogy a cég fennmaradjon. Csak rá kellett volna nézni a naptáromra, ha már a pihent agyatok nem fogta fel, amit mondtam.
 – Annyira bénák vagytok, hogy a német zászlót tettétek a francia akták mellé, a tárgyalószobába. Ezt is valahogy elnéztem a munkatársaimnak. De most mindent jóvátehettek, ha betartjátok a kérésemet.
 – Tehát a jövő héten lesz a kft- ék közötti vitorlásverseny. Ide figyeljetek, és ne most karattyoljatok, hanem akkor, amikor kell. Tehát én leutazom Balatonfűzfőre, versenyre felkészítem a vitorlásomat. Ti pedig állandó mobil összekötetésben lesztek velem. Idáig világos ugye? Egyikőtök a meteorológiai intézettel tartja a kapcsolatot, azaz a szélosztállyal, tudjátok melyik az, amelyik a szélfúvást, (nem a hófúvást, össze ne tévesszétek) szóval a szélsebességet jelzi. Nem itt Pesten, hanem a Balcsin! – Világos ugye? – és nekem a másik mobilon továbbítjátok, hogy mi az ábra, én a szerint irányítom a vitorlát. Tehát semmi más nem lesz fontos aznap, csak a nekem küldött szélirány, szélsebesség, szél-erősség jelentése. Fontos még a gyorsaság, hogy minden flottul menjen. A többi versenyző nem fogja érteni, hogy az én hajómat, mindig a szél előre tolja a cél felé. Az övéké megkésve veszi az irányt, így biztos nyerni fogok!
– Üzleti ügyben keresnének, akkor ne mondjátok el, mi az ábra, de ha nagyon forszírozzák, vidéken vagyok tárgyalni mentem. Természetes, ha vevő jelentkezne víztisztító- szerért, minden mennyiségben vásárolhat nálunk. Nehogy elszalasszátok az üzleti lehetőséget.
(A verseny napján.)
– Halló meteorológia, kérném a szélosztályt, sürgős! –várom.
        Kérem nálunk nincs külön szélosztály.
 – Akkor milyen osztály van? Ilyet se hallottam még, hogy ne legyen szélosztály, hallod Manci, nincsen szélosztály, akkor, hogyan tudhatom, hogy merre, fuj a szél?
 – De hölgyem, értse meg, hogy mi általános időjárást tudunk közölni Önnel. Ha az érdekli, kapcsolom a mai időjárást jelző állomást. – Te Vilma, mai várható időjárással melyik állomásunk foglalkozik, nem is tudom, valamelyik vidéki az ügyeletes időjárásjelző. Még nem jelentkezett be.
 – Kérnék egy kis türelmet, mindjárt kiderítem, a tegnapit meg tudom mondani azonnal, ha kéri a tisztelt érdeklődő?
 – De engem a mai széljárás érdekel, mégpedig a Balatonon, ugye ez világos? – Hogy és mit fogok a főnökömnek jelenteni. – Ma van a vitorlásverseny! – Úgy ki fog rúgni a kft-ből, hogy öröm lesz nézni, már akinek öröm lesz!
 – Azt tanácsolom, hogy hívja fel a Tokaji kirendeltségünket. Ők az ügyeletesek. Biztos segítenek magának, és a főnöke is megértő lesz, nem fogja kirúgni.
 – Halló lányok! – Miért nem mondjátok merre, fúj a szél? – Mondtam már, engem az érdekel, hogy manőverezzek majd, mindjárt indítanak, és még nem küldtétek a szél irányjelzést! A fűzfői szélzsákokban nem hiszek, félek, hogy félre informálnak, mégis csak biztosabb a központi információ.
– Nyugalom főnök, Pirike már vonalban van. Mindjárt mondja, merről fúj a szél. – Nem merről! – hanem merre, ez kell nekem!
– Halló, Tokaj kapcsolja a szőlőhegyet! – mit akar, ott még nincs szüret, nem talál ott senkit. A meteorológiára gondoltam, – miért nem ezzel kezdte, kapcsolom.
– Legyen szíves megmondani, hogy Balatonfűzfőn, merről fúj a szél.
 – Jó kérem, mindjárt keresem. – Siessen, mert lemerülő félben vagyok. – rendben, addig töltse fel magát.
 – Na, mi van, már kapom azt a jelentést, vagy mi lesz! Itt a főnők, mi van veletek? Halltok-nem halltok… indul a mezőny.
 – Piri te már biztos, nem kapsz prémiumot, az tóthziher.
 – Te jó ég! – most mi lesz velem, és a kft- mel, édes jó Istenem. Ilyen szerencsétlen vagyok, pont nekem jutottak ilyen alkalmazottak, mit vétettem a sorsnak, vagy az Istennek!
– Halló, főnők itt a Piri beszél, – jól van, ismerem a hangját, – megvan a szélirány. Pest felől fúj, a Balaton felé, most mondták, még azt is mondták, hogy nincs viharos ereje, sima szél, vagy szellőcske, ahogy akarjuk. Hajrá főnők izgulunk magáért! Azt is mondják, hogy Keletről-nyugat felé lengedez. Főnők úr tartsa az irányt minden rendben lesz, meglátja.
 – Na, most, meg mi van? – eldugultatok, mért nem jeleztek? – ha így megy, lemaradok! Nyugalom főnők, Pirikének ki kellett mennie, de nálam van a mobilja, tartom a vonalat, ball kezemmel, magával beszélek, a jobb kezemmel pedig a Tokajjal. Azt mondják, – hű de halkan beszélnek, úgy hallom nem erősödik a szél, még azt is mondják, hogy jellemző az egész országra. Csak délutánra várható erősödés.
 – Mi lesz velem, addigra vége a versenynek?
 – Újra itt vagyok, végeztem! Halló szélosztály, már újra itt vagyok. Kérem, mondják már, most merre fúj a szél, a főnököm nagyon várja a friss szélirányt.
 – Csak azt tudjuk mondani, hogy ugyan úgy fúj, mint eddig, percenként mi se kapunk új széljelzést. Majd két óra múlva hívjon újra vissza, ha akkor még érdekli a szélfúvás.
 – Halló főnök, minden rendben, csak így tovább, az egész tokaji hegyvidék magának drukkol.
 – Kösz lányok, mindenki mögöttem, van én vagyok az élen, megnyerem, megnyerem! Na fene! Most meg mi történt? – a többi versenyhajó lemarad, nahát mintha elkanyarodtak volna. Más irányba mennek! Mondjátok, már merre kanyarodjak! Hatalmas nádas közeleg felém – Egyenest a cél felé!
– Amerre a többiek, főnök. – Nem látom őket, de titeket sem akarlak látni, ki vagytok rúgva!
– Kár főnök, maga lett az első, még ha egyedül is.
– Mi mindent megtettünk, a kft- ért.
– Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Kellett nekem a munkatársaimban bízni!