A
vitorlásverseny a jövő héten lesz! – remélem, meg lesztek főnök nélkül is. A
cégem nem megy tönkre, mire a versenynek vége, de még csak csődeljárást sem
kezdeményeztek ez idő alatt.
– Tudom, hogy nem szép tőlem itt hagyni, a saját
kft-met, de tudjátok meg, a vitorlásverseny húzhatja ki a céget a
slamasztikából. Ha megnyerem a versenyt, ismertebb leszek. A sportújságok is
rólam fognak írni, és sokkal több megrendelést kapunk, tehát nyerni kell! –
Kérlek benneteket, nem csak úgy, mint főnök, hanem mint munkaadó kolléga,
segítsetek hozzá, hogy megnyerjem a versenyt. Ha megnyerem, természetesen lesz
munkátok, meg prémium is bőven. Nem kell elbocsátanom senkit, pedig sokszor
megérdemelnétek!
– Hogy könyörögtem nektek, amikor a francia üzletemberek
itt voltak. Direkt húztam az időt, azt hittem, hogy a titkárságomnak van annyi
sütnivalója, hogy a német aktákat az összes anyaggal gyorsan eldugjátok, nehogy
a fineszes franciák kiszúrják, hogy a konkurens cégtől is vásárolunk anyagot.
– Hát ennyire sem vagytok figyelmesek! Pedig a
múltkor, mikor a reptérre mentem eléjük, még telefonáltam is nektek, hogy
melyik delegáció is jön? Ki elé kell mennem? Kivel kell ma alkudoznom, hogy olcsóbban
kapjuk a fertőtlenítőszereket. Nem csoda, hogy bizonytalanná váltam ezen a
felfagyott reptéri úton. Ki rázódott a fejemből, hogy ki is jön! De ti
tudtátok, mennyi a munkám, hogy a cég fennmaradjon. Csak rá kellett volna nézni
a naptáromra, ha már a pihent agyatok nem fogta fel, amit mondtam.
– Annyira
bénák vagytok, hogy a német zászlót tettétek a francia akták mellé, a
tárgyalószobába. Ezt is valahogy elnéztem a munkatársaimnak. De most mindent
jóvátehettek, ha betartjátok a kérésemet.
– Tehát a
jövő héten lesz a kft- ék közötti vitorlásverseny. Ide figyeljetek, és ne most
karattyoljatok, hanem akkor, amikor kell. Tehát én leutazom Balatonfűzfőre,
versenyre felkészítem a vitorlásomat. Ti pedig állandó mobil összekötetésben
lesztek velem. Idáig világos ugye? Egyikőtök a meteorológiai intézettel tartja a
kapcsolatot, azaz a szélosztállyal, tudjátok melyik az, amelyik a szélfúvást,
(nem a hófúvást, össze ne tévesszétek) szóval a szélsebességet jelzi. Nem itt
Pesten, hanem a Balcsin! – Világos ugye? – és nekem a másik mobilon
továbbítjátok, hogy mi az ábra, én a szerint irányítom a vitorlát. Tehát semmi
más nem lesz fontos aznap, csak a nekem küldött szélirány, szélsebesség, szél-erősség
jelentése. Fontos még a gyorsaság, hogy minden flottul menjen. A többi
versenyző nem fogja érteni, hogy az én hajómat, mindig a szél előre tolja a cél
felé. Az övéké megkésve veszi az irányt, így biztos nyerni fogok!
– Üzleti ügyben keresnének, akkor ne mondjátok el,
mi az ábra, de ha nagyon forszírozzák, vidéken vagyok tárgyalni mentem.
Természetes, ha vevő jelentkezne víztisztító- szerért, minden mennyiségben
vásárolhat nálunk. Nehogy elszalasszátok az üzleti lehetőséget.
(A verseny napján.)
– Halló meteorológia, kérném a szélosztályt, sürgős!
–várom.
–
Kérem nálunk nincs külön szélosztály.
– Akkor milyen osztály van? Ilyet se hallottam
még, hogy ne legyen szélosztály, hallod Manci, nincsen szélosztály, akkor, hogyan
tudhatom, hogy merre, fuj a szél?
– De hölgyem,
értse meg, hogy mi általános időjárást tudunk közölni Önnel. Ha az érdekli,
kapcsolom a mai időjárást jelző állomást. – Te Vilma, mai várható időjárással
melyik állomásunk foglalkozik, nem is tudom, valamelyik vidéki az ügyeletes
időjárásjelző. Még nem jelentkezett be.
– Kérnék egy
kis türelmet, mindjárt kiderítem, a tegnapit meg tudom mondani azonnal, ha kéri
a tisztelt érdeklődő?
– De engem a
mai széljárás érdekel, mégpedig a Balatonon, ugye ez világos? – Hogy és mit
fogok a főnökömnek jelenteni. – Ma van a vitorlásverseny! – Úgy ki fog rúgni a
kft-ből, hogy öröm lesz nézni, már akinek öröm lesz!
– Azt
tanácsolom, hogy hívja fel a Tokaji kirendeltségünket. Ők az ügyeletesek.
Biztos segítenek magának, és a főnöke is megértő lesz, nem fogja kirúgni.
– Halló
lányok! – Miért nem mondjátok merre, fúj a szél? – Mondtam már, engem az
érdekel, hogy manőverezzek majd, mindjárt indítanak, és még nem küldtétek a
szél irányjelzést! A fűzfői szélzsákokban nem hiszek, félek, hogy félre
informálnak, mégis csak biztosabb a központi információ.
– Nyugalom főnök, Pirike már vonalban van. Mindjárt
mondja, merről fúj a szél. – Nem merről! – hanem merre, ez kell nekem!
– Halló, Tokaj kapcsolja a szőlőhegyet! – mit akar,
ott még nincs szüret, nem talál ott senkit. A meteorológiára gondoltam, – miért
nem ezzel kezdte, kapcsolom.
– Legyen szíves megmondani, hogy Balatonfűzfőn,
merről fúj a szél.
– Jó kérem,
mindjárt keresem. – Siessen, mert lemerülő félben vagyok. – rendben, addig
töltse fel magát.
– Na, mi van,
már kapom azt a jelentést, vagy mi lesz! Itt a főnők, mi van veletek?
Halltok-nem halltok… indul a mezőny.
– Piri te már
biztos, nem kapsz prémiumot, az tóthziher.
– Te jó ég! –
most mi lesz velem, és a kft- mel, édes jó Istenem. Ilyen szerencsétlen vagyok,
pont nekem jutottak ilyen alkalmazottak, mit vétettem a sorsnak, vagy az
Istennek!
– Halló, főnők itt a Piri beszél, – jól van, ismerem
a hangját, – megvan a szélirány. Pest felől fúj, a Balaton felé, most mondták,
még azt is mondták, hogy nincs viharos ereje, sima szél, vagy szellőcske, ahogy
akarjuk. Hajrá főnők izgulunk magáért! Azt is mondják, hogy Keletről-nyugat felé
lengedez. Főnők úr tartsa az irányt minden rendben lesz, meglátja.
– Na, most,
meg mi van? – eldugultatok, mért nem jeleztek? – ha így megy, lemaradok!
Nyugalom főnők, Pirikének ki kellett mennie, de nálam van a mobilja, tartom a
vonalat, ball kezemmel, magával beszélek, a jobb kezemmel pedig a Tokajjal. Azt
mondják, – hű de halkan beszélnek, úgy hallom nem erősödik a szél, még azt is
mondják, hogy jellemző az egész országra. Csak délutánra várható erősödés.
– Mi lesz
velem, addigra vége a versenynek?
– Újra itt vagyok,
végeztem! Halló szélosztály, már újra itt vagyok. Kérem, mondják már, most
merre fúj a szél, a főnököm nagyon várja a friss szélirányt.
– Csak azt
tudjuk mondani, hogy ugyan úgy fúj, mint eddig, percenként mi se kapunk új
széljelzést. Majd két óra múlva hívjon újra vissza, ha akkor még érdekli a
szélfúvás.
– Halló
főnök, minden rendben, csak így tovább, az egész tokaji hegyvidék magának
drukkol.
– Kösz lányok,
mindenki mögöttem, van én vagyok az élen, megnyerem, megnyerem! Na fene! Most
meg mi történt? – a többi versenyhajó lemarad, nahát mintha elkanyarodtak
volna. Más irányba mennek! Mondjátok, már merre kanyarodjak! Hatalmas nádas
közeleg felém – Egyenest a cél felé!
– Amerre a többiek, főnök. – Nem látom őket, de
titeket sem akarlak látni, ki vagytok rúgva!
– Kár főnök, maga lett az első, még ha egyedül is.
– Mi mindent megtettünk, a kft- ért.
– Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Kellett
nekem a munkatársaimban bízni!