Hiába olvasom az újságokat, nem találok
nekem való melót, velem mi lesz! Nekem nem jár munka? Akár éhen is halhatok! – mi
lesz ezután? – valamiből élnem kell, ehhez viszont dolgoznom kellene. A kis
tartalék pénzem is erősen fogyóban van. Munka meg semmi!
Diplomás,
nyelvtudással, szakember sok éves gyakorlattal, manikűrős-pedikűrős harminc
éves korig. Érettségi nélküliek kíméljenek! Dolgozzon otthon! ‑ ha befizeti a
közvetítési díjat, szerzünk kényelmes munkalehetőséget! – „Hiszi a piszi”, de
nem én. Ma megint hiába vettem meg az újságokat, segédmunkásra nincs szükség.
Na persze, mert az idén elfelejtett havazni.
Nekem munkahely kell! Kénytelen leszek az
eszemet fel- spannolni, megmozgatni, valamit csak kitalálok.
Ez nem lehet igaz, sürgős belépéssel
esztergályost keresnek. De jó! – ez ép nekem való munka lenne. Igaz, nem tudok
esztergálni, de ha már ott vagyok, csak nem küldenek el! Különben is nincs a
hirdetésben, mit kell esztergálni. Vagy lesz munkám, vagy nem. Veszteni valóm,
az nincs!
– Ide figyeljen Venyige kartárs! Amikor
felvettük a gyárba, azt mondta mindenhez ért!
– Így igaz, miért nem hisz nekem? Macera úr!
Tudok tehenet fejni, sőt még a kecskét is megfejem, ha kell.
– Na Venyige, ne vicceljen! – vegye
tudomásul, itt viccnek nincs helye, itt dolgozni kell! – ezenkívül a
munkahelyen nem vagyok úr, hanem kartárs vagyok.
– Csak úgy Macera nélküli kartárs úr tetszik
lenni?
– Macara
Pál a becsületes nevem. – Utána jön a kartárs, vagy az úr, világos? Azt mondta
nekem, hogy tud esztergálni.
– Tudok hát!
– Akkor meg, miért nem kezdi el a munkát?
– Azért, mert amit ide hozott nekem az egy
darab vas!
– Na és mi a gond? – ebből kell alátéteket
esztergálnia az összeszerelde részére. A méreteket a rajzon megtalálja, amit a
gépére tettem. Különben is vasból szoktak esztergálni, alátéteket.
– Ezt
nem mondták.
– Mért, egy esztergályosnak mondani kell, hogy miből
készülnek az alátétek?
– Nem lehetne fából?
– Már megint viccel! Hagyja abba, mondtam már!
– Igen is, egy szegény munkás embernek, aki
ráadásul a Macara kartárs-úr beosztottja tudni szeretné, miből kell
esztergálnia!
– Miből, hát miből, ebből a gömbvasból, amit
ide cipeltem a gépe mellé. És ne beszéljen, annyit kezdjen hozzá azonnal, mert
várják az alátéteket.
– Jó, jó, de én csak fából tudok esztergálni.
– Micsoda? Maga nem tud esztergálni? Hű a
nemjóját! Most mit kezdjek magával? – az alátéteket meg várják, már kétszer is
jeleztek, hogy vigyem. Ezt nekem nem mondta, én vagyok a művezetője, tudnom
kell, hogy mihez ért a beosztottam.
– Nem is kérdezte! Különben is tudok
esztergálni, csak nem azt, amit maga akar.
– Mért mit gondolt egy traktorgyárban hurkapálcikákat
kell esztergálni? – azért vettük fel?
– Én azt néztem, van-e munka. Különben is a
hirdetésben az állt, hogy esztergályos felvétel van. Én pedig már esztergáltam
fát. Igaz, nem a traktorgyárban, de soha nem lehet tudni, mire van szükség egy
gyárban. Egy Venyige is el kellhet itt, aki mindenhez ért!
–
Ha mindenhez ért, akkor menjen a raktárba és kérjen egy lapátot meg egy seprűt.
–
Azt kell esztergálni?
– Nem,
azzal takarítani kell a műhelyt!
–
Nahát micsoda kitolás! – végre van munkahelyem és munkám. Mégis csak rendes
ember ez a Macara kartárs úr!
.