Venyige úr munkát keres

   Hiába olvasom az újságokat, nem találok nekem való melót, velem mi lesz! Nekem nem jár munka? Akár éhen is halhatok! – mi lesz ezután? – valamiből élnem kell, ehhez viszont dolgoznom kellene. A kis tartalék pénzem is erősen fogyóban van. Munka meg semmi!
   Diplomás, nyelvtudással, szakember sok éves gyakorlattal, manikűrős-pedikűrős harminc éves korig. Érettségi nélküliek kíméljenek! Dolgozzon otthon! ‑ ha befizeti a közvetítési díjat, szerzünk kényelmes munkalehetőséget! – „Hiszi a piszi”, de nem én. Ma megint hiába vettem meg az újságokat, segédmunkásra nincs szükség. Na persze, mert az idén elfelejtett havazni.
   Nekem munkahely kell! Kénytelen leszek az eszemet fel- spannolni, megmozgatni, valamit csak kitalálok.

   Ez nem lehet igaz, sürgős belépéssel esztergályost keresnek. De jó! – ez ép nekem való munka lenne. Igaz, nem tudok esztergálni, de ha már ott vagyok, csak nem küldenek el! Különben is nincs a hirdetésben, mit kell esztergálni. Vagy lesz munkám, vagy nem. Veszteni valóm, az nincs!   

  – Ide figyeljen Venyige kartárs! Amikor felvettük a gyárba, azt mondta mindenhez ért!
   – Így igaz, miért nem hisz nekem? Macera úr! Tudok tehenet fejni, sőt még a kecskét is megfejem, ha kell.
  – Na Venyige, ne vicceljen! – vegye tudomásul, itt viccnek nincs helye, itt dolgozni kell! – ezenkívül a munkahelyen nem vagyok úr, hanem kartárs vagyok.
  – Csak úgy Macera nélküli kartárs úr tetszik lenni?
  –  Macara Pál a becsületes nevem. – Utána jön a kartárs, vagy az úr, világos? Azt mondta nekem, hogy tud esztergálni.
  – Tudok hát!
  – Akkor meg, miért nem kezdi el a munkát?
  – Azért, mert amit ide hozott nekem az egy darab vas!
  – Na és mi a gond? – ebből kell alátéteket esztergálnia az összeszerelde részére. A méreteket a rajzon megtalálja, amit a gépére tettem. Különben is vasból szoktak esztergálni, alátéteket.
  – Ezt nem mondták.
– Mért, egy esztergályosnak mondani kell, hogy miből készülnek az alátétek?
– Nem lehetne fából?
– Már megint viccel! Hagyja abba, mondtam már!
  – Igen is, egy szegény munkás embernek, aki ráadásul a Macara kartárs-úr beosztottja tudni szeretné, miből kell esztergálnia!
  – Miből, hát miből, ebből a gömbvasból, amit ide cipeltem a gépe mellé. És ne beszéljen, annyit kezdjen hozzá azonnal, mert várják az alátéteket.
 – Jó, jó, de én csak fából tudok esztergálni.
 – Micsoda? Maga nem tud esztergálni? Hű a nemjóját! Most mit kezdjek magával? – az alátéteket meg várják, már kétszer is jeleztek, hogy vigyem. Ezt nekem nem mondta, én vagyok a művezetője, tudnom kell, hogy mihez ért a beosztottam.
 – Nem is kérdezte! Különben is tudok esztergálni, csak nem azt, amit maga akar.
 – Mért mit gondolt egy traktorgyárban hurkapálcikákat kell esztergálni? – azért vettük fel?
 – Én azt néztem, van-e munka. Különben is a hirdetésben az állt, hogy esztergályos felvétel van. Én pedig már esztergáltam fát. Igaz, nem a traktorgyárban, de soha nem lehet tudni, mire van szükség egy gyárban. Egy Venyige is el kellhet itt, aki mindenhez ért!
– Ha mindenhez ért, akkor menjen a raktárba és kérjen egy lapátot meg egy seprűt.
– Azt kell esztergálni?
– Nem, azzal takarítani kell a műhelyt!
– Nahát micsoda kitolás! – végre van munkahelyem és munkám. Mégis csak rendes ember ez a Macara kartárs  úr!