HIÚSÁG
(Az 50-es villamoson)
Reggel fél nyolc van. Utasokkal, iskolába siető diákokkal
megtelve érkezik az 50-es villamos a megállóba. Szinte vezényszóra, mindenki az
óráját nézi, vajon elkésünk, vagy nem?
Én is köztük álldogálok, bár én nem nézem az órámat, csak
úgy nyugdíjas módra türelmesen várakozok. Óvatosan, kényelmesen begördül a
szerelvény a megállóba. Mindenki egyszerre, elsőnek szeretne felszállni. Az
ajtók kinyílnak. Én is várom, hogy a középső ajtó nyíljon, de hiába. A kocsiból
kihallatszik a vezető üvöltése. Hányszor kell elmondani, hogy ne álljanak az
ajtóhoz közel, ne tegyék a lábukat a lépcsőre, mert akkor nem nyílik az ajtó.
Mindenki a kinyílt ajtót keresi, és oda- rohan, hogy fel tudjon kapaszkodni a
kocsira. A kocsiból a diákok vidám nevetése, itt-ott a vezető utánzása, humoros
megjegyzések hallatszanak ki.
Én maradok egy-két utastárs kíséretével. Már majdnem
mindenki felszállt, mikor előttem kinyílt az ajtó. Ezt a mázlit mondogatom
magamban! – még ülőhelyet is találtam a kocsi közepében. A velem szembeni ülésen
egy 40-50 év körüli hölgy ül. Akaratom ellenére is a szemem végig pásztázta
szép elegáns, ruházatát, kipihent nyugodt arcát. Igen csinos állapítom meg.
Valami úri nőnek nézem. Biztos nem siet a munkahelyére, nem úgy néz ki. Többen
megnézik! – van, aki szemét rajta felejti, és nem mozdul tovább. Nem csodálkozom,
de azon már igen, hogy az arcán lévő smink kevésnek bizonyul, egy ilyen szép nő
arcán.
Egy megállót elhagyva, az ismeretlen szépasszony az ölében
tartott táskáját kinyitja, hosszas kotorászás után egy kerek tükröt vesz elő,
kényelmesen nézegeti arcát, még le is törli a frissen rálehelt párát. A fiatal
fiúk nyakukat nyújtogatva egyre kíváncsibban figyelik. Vajon a tükör még
szebbet mutat? Úgy látom, a hölgyet ez nem zavarja, sőt talán még tetszik is
neki, hogy a fiatal fiúk figyelik minden mozdulatát. Nincs megelégedve a
tükörképével, mert egy fintor hagyja el száját. A diák fiúk is szeretnének a
tükörbe nézni, de a nyaknyújtogatásuk nem jár sikerrel. Nem tudják a nő fintora
nekik szól-e, vagy a tükörben látottaknak? Újra a táskába nyúl, és egy barna tégelyt
halászik ki belőle. Vajon ez mi lehet, találgatnak a fiúk elég hangosan. A
hölgy ujjával kikanalaz egy adag
krémet, amit azonnal az arcára ken, majd egy kerek vatta párnával
szétdörzsöli. Vigyázva arra, hogy a barnás krém egyenletesen borítsa be arcának
minden részét. A fiúk most már hangosan nevetnek, és a szellemes és nem
szellemes beköpések közepette, tovább nézik a sminkelő hölgyet.
Biztos elaludt, gondolom, és most pótolja a reggeli
sminkelést. De vajon, minek egy ilyen szép, ápolt arcú nőnek kenegetni magát a
villamoson?
Úgy látom még nincs
kész, rám néz, nézi, hogy figyelem-e? Igen nem tehetek mást, tudom ez nem szép
tőlem, de ha szembe ül, szembe nézek. Most egy másik kerek doboz kerül elő, és
ismétlődik az előző jelenet. Pasztát pasztára ken, és dörzsöli tovább az arcát,
ami már nem is olyan szép, mint felszálláskor.
Időnként bele-bele néz tükrébe, aztán újra a táskájában
kotorászik. Te jó ég, most még mi következik? Jaj, de buta vagyok, hát persze, a
kitekert nyakú rúzs, ami elmaszatolódott az arc vakolása közben. A rúzst alsó
ajakra kenve, jó erősen rányomva, majd a száját összecsukva tartja egy kis
ideig. Na ezzel befejezte, gondoltam, és fel- nézek, merre járunk, de most látom
csak, hogy nem vagyok egyedül. Férfi társaim is izgalmukat fokozva szorgosan
figyelnek, vajon szebb lesz vagy csúnyább ez a szép arc.
A hölgyet mindez nem zavarja, biztos nem az első villamos
sminkje. Csak engem zavar. Bár kitudja, ha egyedül nézném, talán nem is
zavarna.
De azért, ennyire feltűnően szépítkezni a reggeli órákban,
munkakezdés előtt. Kicsit furcsa!
Leszálláshoz készülődve, egy nagyon erős parfüm illat
csiklandozza meg orromat, visszanézek útitársamra, aki most permetezi magára
ezt a feltűnően erős színházba való illatot. Eszembe jut gyerekkoromban a mozik
szünetében, permeteztek a jegyszedők, ilyesfélét a nézőtérre. Lehet, hogy ez a
hölgy az egész villamos levegőjét akarja felfrissíteni?
Azért valamit nem értek! Közelünkben csak férfiak álltak, és
senki nem a leszállással törődik, most nem sürgős? Nem sietős a dolguk!
Igaz az iskola és a munkahely ráér!