A hópelyhek sétálva, méltóságteljesen ereszkedtek le az
utcákra, a házak tetejére. Mintha tudták volna, hogy a Szentkarácsony ünnepéhez
ez illik, nem pedig a szeles, viharos hófúvás. A kedves nagy hópelyhek azt is
tudják, hogy nélkülük nem igazi a szeretet ünnepe.
Nagyapám megérezte előre, hogy karácsony napjára fehérbe
öltözik a táj. Az ő jóslatai általában beváltak.
A családunk boldogan készült az esti ünnepi vacsorára.
Ilyen nagy ünnepeken nagyanyám vezérlete alatt készültek a finom falatok. Úgy
gazdálkodott, hogy ha egész évben nélkülöztünk is, de a karácsonyesti asztalról
nem hiányozhat semmi. Ilyen alkalommal a közvetlen rokonaink is nálunk
ünnepeltek, és osztozkodtak az ajándékozás örömeiben. Én mint kisgyerek
különösen vártam a karácsonyt. Annak örültem a legjobban, ha minél több rokon,
családtag jött hozzánk. Már napokkal előtte nagy izgalomban voltam, vajon mit
hoz nekem a Jézuska? Délelőtt szaloncukrot kötöztünk nagyapámmal.
- Ezt a Jézuska elviszi, míg mi vacsorázunk, (magyarázta
nagyapám) és karácsonyfával, ajándékokkal együtt vacsora végére visszahozza.
Engem nagyon izgatott a dolog, sehogy sem tudtam
elképzelni, hogy a Jézuska ezt hogyan csinálja? Úgy szerettem volna meglesni,
de ez soha nem sikerült, mert vacsora előtt mindig nagyapával kellett mennem
sétálni. Mondván, hogy végig tudjam enni a vacsorát. Persze ebben soha nem volt
hiba. Így is, úgy is mindig megettem, amit elém tettek! –igen jó étvágyú
gyereknek számítottam.
Most is kíváncsi voltam, hogy a Jézuska, hogy hozza ide a
fenyőfát feldíszítve, és egyáltalán milyen lehet a Jézuska? .. Neki is támadtam
nagyapámnak, kijelentettem, hogy nincs is Jézuska, nem hiszem amíg nem látom!
Erre nagyapám mérges lett és közölte velem, hogy nem is fogok tőle semmit
kapni, ha kételkedem benne.
-
Nem is kell, - mondtam dacosan.
-
Pedig a Jézuskának szóló leveledben úgy tudom, hogy korcsolyát kértél!
- Igen azt kértem! - de miért nem adja ő a kezembe és
rögtön hozzátettem, hogy már évek óta jár hozzánk és nem találkoztam vele.
Miért van ez nagypapa?
- Képzeld el kis unokám , hogy hány gyerek él a földön, és
minden jó gyereknek kell vinnie karácsonyfát és ajándékokat.
- Én megértem nagyapa, de akárhogy figyelem, soha nem látom
bejönni az ajtón vagy az ablakon. Pedig tavaly karácsonykor is úgy vacsoráztam,
hogy félszemmel a szoba ajtót figyeltem.
- Biztos az ablakon át jött és ott is távozott!
-
Az nem lehet, a mama becsukta a szoba ablak spalettáit még délelőtt, hogy jó
meleg legyen a szoba.
-
Pedig biztos nem figyeltél eléggé... - De a barátaim se látták a Jézuskát! - Mert
ők sem figyeltek eléggé.
-
Nem baj majd ma este résen leszek, mert én mindenképpen szeretnék vele
találkozni.
- Hát majd meglátjuk! - mondta nagyapám.
Délutánra a vendégek megérkeztek. Én nagyapámmal étvágy
csináló séta úton voltam. Hazaérkezésünk után rögtön feltűnt, hogy a
keresztmamám nincs a vendégek között, csak a férje. Meg is jegyeztem, hol a
keresztmama? Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy később érkezik. Ezt
megnyugodva fogadtam, mert tudtam, hogy az ő Jézuskájától is kapok ajándékot,
Anyám csodálatosan megterítette a szétnyitható konyha
asztalunkat. Szépen körbe ültük. Engem úgy ültettek anyám mellé, hogy háttal
legyek a szoba bejáratának.
Végre elkezdődött a vacsora, csak már túl lennénk rajta
gondoltam, hogy minél előbb láthassam az ajándékaimat, s talán a Jézuskát is.
Nagyanyám először a borlevest tálalta fel én is kaptam
belőle egy nagyon kicsit, mondván, ennyi nem árt meg a gyereknek. Előtte persze
együtt imádkozott a család. Feltűnt nekem a nagy ájtatos csendben, hogy
keresztanyám még nem jött meg és mi mégis elkezdtük az ünnepi vacsorát, a helye
üres volt az asztalnál.
A rántott halból jól belakmároztam. Utána jött a töltött
káposzta. Ebből is bőven ettem. Közben árkus szemmel figyeltem a szoba ajtaját!
Mikor már a bejgli evésen is túl volt a család, anyám
odafordult hozzám: - Jancsikám, most felállunk az asztaltól és mindnyájan
bemegyünk a szobába. Azt hiszem ott lesz a Jézuska, nagyon kérlek ha kérdezne
valamit, akkor szépen válaszolj ál neki. Nem szeretném, ha szégyenkeznem
kellene miattad.
- Na végre, szaladt ki a számon, anyám azonnal le is
szidott érte.
Egy kis csengő hangja ütötte meg a fülemet, szívemet a torkomba
éreztem, anyám megfogta kezemet és a szobába vezetett.
- Ez nem lehet igazi Kellemes meleg szobában, mennyezetig
érő karácsonyfán apró gyertyák égtek. A szerényen feldíszített karácsonyfán
almák, diók, sőt egy-egy narancs is lógott. A fától jobbra, a sarokban egy
fehér lepedő mögött a Jézuska állt. Megálltunk előtte, aztán megszólalt egy
hang.
-
Jánoska, úgy hallottam, hogy jó kisfiú voltál! Igaz ez?
-
Igen! - dadogtam a meglepetéstől és a félelemtől egyaránt.
-
A leveledet megkaptam és a kérésedet teljesítettem, bár azt is tudom, hogy
tanulni nem nagyon szeretsz. De ha megígéred, hogy többet fogsz törődni a
tanulással, és még szófogadóbb leszel, akkor itt hagyom neked az ajándékokat a
karácsonyfa alatt.
-
I, i, - ígérem!
-J ó! Akkor most menj oda a fa alá és vedd el az ajándékaidat! Anyám még mindig
fogta a kezemet, odavezetett a karácsonyfához, és a kezembe adott egy csomagot.
- Ez a tied bontsd ki!
Nagy izgalommal téptem szét a szép csomagoló papírt, aztán
megláttam benne a csillogóan fénylő korcsolyát. Nem tudtam szóhoz jutni a
gyönyörűségtől és a boldogságtól.
Anyám javasolta, hogy menjünk ki a konyhába, ott világosabb
van és próbáljam fel, jó-e a lábamra. Örömmel fogadtam szót, és ahogy a
konyhaajtó felé mentem, még egyszer a Jézuskára néztem, azt vettem észre, hogy
a Jézuska egy kis párnán áll, harisnya nélkül, és a lábujjain a körmök ki
vannak festve. Jé a Jézuska festi a körmeit gondoltam, akkor még semmit sem
sejtve.
A korcsolya a lábamra illet, pont jó volt. Mindenki örült az ajándékoknak, az egész család
boldog volt. Én a korcsolyával a lábamon idétlenkedtem ide-oda. Aztán egy kis
idő múlva visszamentem a szobába azzal a tudattal, hogy a korcsolyámat
megmutatom a Jézuskának, hogy pont ilyenről álmodtam. De a Jézuska már nem volt
a szobában. Keresztanyámat láttam meg, éppen egy csomagot bontogatott a fa
alatt.
- Jé, te keresztmama mikor jöttél meg?
- Most nem régen, volt rá a kurta válasz.
Valami
motoszkálni kezdett a fejemben, - érdekes, ha most jött,
-
Jé máris levette volna a harisnyáit? - a körmei is ki vannak festve! ...
Ünnepek után az első tanítási napon, karácsonyi élményeket
mesélgetve elmondtam én is a Jézuskám történetét. Társaim nagyot nevettek! - és
csak annyit mondtak a Jézuska körme nincs is kifestve, te kelekótya...