LÉGIÓS TÖRTÉNET
– Kedves sorstársaim! Ráérő kalapok. Nagyon sok szép történet hangzott
el, de arra kérlek benneteket, hogy legyen türelmetek az én történetem
meghallgatására is.
– Halljuk, halljuk! – lelkendeztek mindnyájan.
– Én ott kezdem, hogy két magyar, jó barát elhatározta, hogy légió katonái
lesznek! – bármi áron is, ők végig élik a légionista katonák életét! Majd ők
megmutatják falunak, városnak
– Egyaránt, milyen derék harcosok a magyar legények. A magyar virtus még
él, jelszóval.
Mindez persze a szülők tudta nélkül. Spórolt pénzüket összedobva
elindultak Franciaországba. A fővárosban megtudták, hogy Strasbourgban kell
jelentkezni légiósnak.
A két fiatal emberjelentkezésük után, háromhetes szigorú orvosi
vizsgálat alá került. A legkisebb
egészségügyi problémát is találtak, az nem lehet az idegenlégió katonája. A két
barát egészségük biztos tudatában vetette alá magát, az orvosi vizsgálatoknak.
Természetesen a jó kereset reményében!
Nagyon boldogok voltak. Az első szülőkhöz írt levelükben írták, hogy ők
már a francia idegenlégió katonái, és az egyenruha nagyon jól áll nekik. A
következő levelükben még egyenruhás fényképet is fognak küldeni!
Három hét elteltével kiosztották az egészségügyi kis könyvecskét, azaz
csak az egyik fiúnak, a másik hiányos foga miatt nem lehet a légió katonája.
Ez a hírborzasztóan, letaglózta a fiút. Az
egyik boldog volt, teljesült az álma, míg a másik teljesen kétségbe esett.
Mi lesz most? – elveszti legjobb barátját? – és hogy megy haza? Mit mond
a szüleinek! Mit szól a falu, hiszen mindenki tudja már, hogy ő már légionista.
Hogyan tovább, pénze elfogyott. Szégyellt hazamenni! A laktanyát 12 órán belül
el kell hagynia, társát már be is öltöztették. Kábultan üldögélt a laktanya gyakorlóterén.
Nem tudta mit kezdjen magával, titokban arra várt, hogy talán közlik vele, hogy
tévedés történt, ő is fel van véve.
Délutánra járt már az idő, mikor eszébe jutott, hogy barátjától el kell
búcsúznia. Búcsúzóul azt kérte, hogy legalább egy igazi légiósapka lehessen a
fején, egyszer szeretné felpróbálni.
Barátja sajnálta, de az öröme legyőzte pajtásának bánatát, és egy kis
felvágással jelezte, hogy ott lóg az új légiósapkám a fogason. A harmadik a sor
elején, – próbáld csak fel, aztán tedd vissza a helyére! – Most nekem a konyhára kell mennem,
mosogatni oda osztottak be.
A barát leemelt engem a fogasról, jól fejébe nyomott, majd az
üvegajtóban szemrevételezte magát. Szomorú szíve erősen dobogott, majd kiugrott
a melléből, mikor hirtelen lekapott a fejéről és a kézitáskájába gyömöszölt.
Azután sietve elhagyta a laktanyát.
Mégis viszek bizonyítékot szüleimnek, a falunak. Majd azt mondom,
otthagytam őket, nem írtam alá őt évet, hiába is marasztaltak. Inkább
hazajöttem. Barátom gyáva volt eljönni, félt! De én megmondtam, hogy nem így
képzeltem a légiót, inkább hazajövök.
A szülök nagyon őrültek, hogy a fiúk nem vállalta a légiós életet, bár
az apa már eldicsekedett a falu kocsmájában, hogy bizony az ő fiacskája a
Francia hadsereg légiós katonája, amiért jól meg is fizetik.
Engem, – a légiós-sapkát – körbemutogattak, sok izzadt és zsíros fej
felpróbált, kézről kézre adtak.
Ahogy múltak a hónapok, lassan feledésbe mentem. Egy napon a falu
színjátszó csoportja kölcsönkért, aztán ottfelejtettek.
Az évek elszaladtak, ütött-kopót lettem, végén az ószeresnél kötöttem
ki. Nem sokkal később, már itt csüngtem a falon köztetek.
Tudom, hogy az életem nem volt teli izgalmas kalanddal, mint a- hogy illet,
volna egy légiós-kalaphoz. Ne haragudjatok érte, velem csak ennyi történt!
Igen valóban többet vártunk tőled, másképp képzeltük el egy légiós kalap
életútját.