ÓLOMKATONÁK
Játékboltnak ablakában,
két ólomkatona áll magában.
Ruhájuk színes és tarka,
Olyan igazi dragonyos fajta.
Szól egy kisfiú, ki a
kirakatot nézi,
és önmagát is ólomkatonának
érzi.
Kiskatona bácsi! Tessék
haptákba állni,
s így nekem szalutálni!
Két katona észreveszi,
de ólomlábuk nem engedi.
S a válasz sem várat sokáig,
mi múltnak vagyunk a
katonái,
Egy régi gyermekkor örömteli
bakái.
De a kisfiú ezt nem érti,
csöpp szája azt kéri!
Kiskatona bácsi, tessék
haptákba állni és
Úgy szalutálni!
A két katona elmélkedik,
hogy a nagyapák is
elfelejtik!
Pedig milyen jókat
játszottak régen,
mikor ólomlábbal jártak a
réten.
Terepasztal is akadt néha,
ahol Napóleon csatáit vívta.
Volt ott ólomhuszár,
ólomágyú, ólomkutya, ólomsátor
Ilyen volt az ólomtábor.
De a kisfiú csak azt mondja.
Kiskatona bácsi, tessék
haptákba állni és
S nékem, mint bajtársnak
szalutálni!